Miközben mindnyájan vágyunk a harmóniára, a nyugalomra, a teljességre, életünk folyamatos ellentétekben feszül és állandó a harc, amihez inkább negatív érzések párosulnak.Pedig nincs más út, mint az ellentétek egymásnak feszülése, amiből lassanként kialakul egy bizonyos szintű kiegyenlítődés.
Amire annyira vágyunk! Az egész életünk efelé tart, erről szól, és az un. harcból kiszállni nem lehet és nem is érdemes!
Ez a földi életünk poláris, így mondjuk szakszóval. Mint az északi meg déli sarok, miközben a bolygónk egy csodálatos gömb.
Jó és rossz, sötét és világos, hideg és meleg, édes és sós, könnyű és nehéz, kint és bent, férfi és nő…
Szeretem a kínai terminológiát használni, mivel nagyon kifejező. Kínában yin és yang energiáról beszélnek, ez a két poláris energia él bennünk és körülöttünk mindenben itt a földön.
A yin energia a belső, az intuíció, az érzés, a mélység, az éjjel, a hideg, a másikban való feloldódás, az empátia, az elfogadás, az ég, a láthatatlan, a szellem, a lelassulás, a hold, a változékonyság energiája.A yang pedig a nappal, a nap, a forróság, az erő, a gyorsaság, az egó, az ön-központúság, az anyagiasság, a gyakorlatiasság, a test, a fizikai erő.
Bár mindnyájunknak szüksége van mindkét típusú energiára, a yint klasszikusan a nőhöz, míg a yangot a férfihez társítjuk.
Ez a két energia, miközben egymás totális ellentétei, nem tud egymás nélkül létezni. És nincs más út a kiegyenlítődéshez, mint a keveredés úgy, hogy egyik sem veszti el önmagát a másikban.
Nem az a cél, hogy megszűnjön bármelyik energia is, mert mihelyt bármelyik felülre kerülne, azzal egyből meg is gyöngülne. Csak olyan van, hogy adás és elfogadás, be- és kilégzés.Aki csak bevesz levegőt, az ugyan úgy megfullad, mint, aki nem vesz be semennyit.
A két energiát összemosni ugyanolyan veszélyes, mint valamelyiket megpróbálni megszüntetni vagy gyengíteni.
Ez folyik napjainkban, az összemosás általi elgyengítés.
Nem mondom, hogy nem lehet nő, akikben a yang férfias energia több, vagy épp fordítva, sok yin energiával született férfi.De a két energia természetével jó, ha tisztában vagyunk, ha nem akarunk szétcsúszni mind egyéni, mind társadalmi szinten.
Ki ne ismerné a klasszikus harcot a férfi és nő között?
A yang, a férfi energia szimbóluma lehetne a harcos. Erős, bátor, elvisel bármit, tudja, mit akar, megy magabiztosan előre, makacs és kitartó, nem lehet eltántorítani, megszerzi az élelmet meg a zsákmányt, védi a területet, és öl, ha megkívánja a helyzet.
Ugyanezen vonásaiból kifolyólag, hiányzik belőle a yin, a nő. A yang energia nem bonyolódik mély érzésekbe, mert az elgyengítheti a testet. A nő lesz pedig szimbolikusan a pap. Ő lesz az istennő. Ő lesz a lélek, a szív, az érzés, a szellem, az intuíció, az együttérzés. Ő emeli a férfit az egekbe, vezeti vissza a férfit az anyagból a lelkéhez.
Hogy melyik az erősebb? Egyik sem lehet erősebb a másiknál. Pedig nagy a kísértés, és folyton győzedelmeskedni akarnak egymás felett. A yin, klasszikus energiát az táplálja, ha odaadhatja magát. És ő azt tudja adni, amije van. Szívet, lelket, érzést, lágyságot, megértést, elfogadást. Kell neki a yang. A férfi. Ő az, aki lecsatornázza a papnőt az egekből a földre. A nőnek kell az anyag, a föld, amibe beleáraszthatja önmagát, a nő lételeme, hogy emel és megment. A papnő az érzéseiből táplálkozik, neki ebben van az ereje. És nincsen papnő áldozat nélkül. A nő egy kicsit a fájdalmak embere. Folyton alámerül, meghal és feltámad. És miközben egyik pillanatban az egekbe emelkedik és viszi magával a férfit, máskor lehull a mélységbe, lemegy egész a poklokra, a sötétbe. A nőtől, a yintől nem idegen a sötét, ő éjjel, ott van csak igazán elemében. A papnő csak akkor teljesedhet ki, ha van mellette egy harcos, egy férfi. Nem élhet, és már nem is akar templomába bezárva magányosan élni. Ő is tartozni akar valakihez. Tartozni akar, kapcsolódni az anyaghoz, a jelenhez, a földhöz, testéhez, a férfihez. Ebben tud csak kiteljesülni. Egymagában meghal, mindig újra és újra meghal. Meg akarja találni a harcost, mert azzal menti magát, hogy megmenti a férfit. A férfi nélkül nincs értelme a földi létezésének, és úgy érzi magát, mint akire nincs szükség és szörnyen magányos.
A férfi, a harcos pedig minél jobban be van zárva az anyagba, az evilágba, minél jobban eltávolodik az érzéseitől, annál sikeresebb lesz anyagilag, biztonság, stabilitás veszi körbe az életét. De az érem másik oldala, egy bizonyos fajta lelassulás, lemerevedés, megkeményedés a napi rutinban, ami a férfi számára a nő nélkül az anyagba zárva nem más, mint egy végtelenül monoton és egyhangú börtön. A férfi a szívétől elzárva elbizonytalanodik, nem lát tisztán. Nem tudja mi a jó és mi a rossz, mert nem súgják meg az érzései. Nem tud kapcsolódni az éghez, amiatt retteg az elmúlástól. A papnő nem fél a haláltól, hiszen számára ez a földi élet csak átmenet. A harcosnak, amíg nem találkozik a papnővel a halál az élet végét jelenti. A harcos emiatt fél és retteg az elvesztéstől. Retteg tőle, hogy meg fog halni a nő és elveszti. Emiatt nem mer szívből szeretni.
A harcos nagyon büszke az erejére és a képességeire. De a papnő nélkül ő is szörnyen magányos. Ugyanúgy magába van zárva, mint a papnő a templomába a férfi nélkül. Kedve se nagyon van nagy csatákhoz, inkább magányosan portyázik városról városra, magától és a többiektől elidegenedve.
Na mármost így nézne ki a nő és a férfi szélsőséges esetben. Ha a nőben nagyon sok a yin, a férfiben pedig a yang.
És mit tesz isten, találkozni fognak! Egymást keresik, hogy magukat megmenthessék. A nő ki akar nyílni és kijönni magányos szentélyéből, élni akar, beilleszkedni a földi életbe, a közösségbe, a férfi meg be akar térni bentre valahova, legalább egy kis időre néha hosszú magányos lóhátas céltalan barangolásából.
Itt kezdődik a történet. Az egyik ki akar jönni és beletestesülni az anyagba, a másik meg befele halad és felfele a lelke a szíve felé, a szentély felé, az anyagból.
Ez a két energia él mindnyájunkban. Ilyen vagy olyan arányban. És mindenkinek a saját útját kell bejárnia.
Egyedül pedig nem megy, nem lehet kiegyenlítődni. És tiszteletben kell tartani a másik vonásait, energiáját.
Miközben alakítjuk, formáljuk egymást. Ne akarjuk legyőzni a másikat. Ne legyünk türelmetlenek. Ne akarjuk elvenni, megkérdőjelezni a másikban azt, ami a saját alapjait alkotó része. Amiben otthonosan mozog, amit ismer, ami a saját világa és erőssége. Nem csinálunk a férfiből nőt, sem a nőből férfit. Magunkat is tanuljuk meg tisztelni. Ismerjük meg, értsük meg, kik vagyunk, hogy működünk és hová tartunk.
Férfi és nő egymás nélkül magányos. Onnan indulnak el egymás felé, önmaguk felé, a jövő felé. Hosszú út, míg megtanulnak kiegészülni egymásban, de nincs más út, csak az ellentétek feloldásában.
