Van egyáltalán olyan, hogy “boldogság”?

Tündérke megígérte, hogy nem mondja meg a frankót, de azért mindnyájan el-el évődünk azon, vajon, hogy érhetnék el a vágyva vágyott ” boldogságot”, egy viszonylagosan élhető harmóniát, békét, ebben a küzdelmekkel teli, állandóan változó világban.

Az lenne a boldogság?
Hogy ülünk lótuszülésben, mint egy megvilágosodott Buddha, aki már nem vágyik se társra, se élvezetre, se semmire.
Aztán csak ülünk megvilágosodottan az élettől eltávolodottan, fenemód nagy nyugalmunkban, azt csodálkozunk, hogy nem akar minket követni senki.
Mert a sok senkiházi, halandó élvezni akarja az életet! Így jártak!
Vagy talán az lenne?
Hogy élvezzük ki az életet, aztán az Isten majd jól megbüntet érte.
Láttam itt egy posztot!
“A bűn olyan, mint egy hitelkártya. Most élvezed, később megfizetsz!!!”
Húha! Az Isten majd jól megbüntet. Hogy élvezted az életet.
Vagy az lenne?
Hogy mindig pozitív cuccokkal tömjük magunkat. Jó nekem az a szar!
Mint egy ismerősöm. Csak házas pasival jön össze mindig.
De ő már megvilágosodott! Mert el kell fogadni! Éljen a tizedik házas férfi, akinek megint nem kellek!
Ugye, milyen lelohasztóan hangzik?
Én is elfogadom a pillanatot.
Jót is, rosszat is.
De az elfogadás, nem azt jelenti, hogy beletörődöm abba. Hogy nem azt kapom, amire vágyom.
Se nem azt. Hogy az a legjobb. Ha nem vágyom semmire. Akkor biztos nincs meglepetés.
Inkább valahogy úgy.
Hogy örülök annak, amit kapok. Mert mindig van benne számomra egy üzenet.
Egy ajándék. Amit ki kell csomagolnom.
Valami, ami segít, fejleszt, növel, utat mutat, jobbá teszi az életem. Amit azért kaptam, hogy ha megtanultam a leckét, végre elérjem, amit szeretnék.
Amikor lassanként eljutsz oda, hogy érzed, látod, hogy mindig, minden pillanat tökéletesen alakul. És megszületik, az a bizonyos élhető nyugalom és harmónia.
Az nem azt jelenti, hogy minden tökre élvezetes és könnyű.
De minden téged szolgál.
És csak rajtad múlik. Hogy észreveszed-e.
Utána kell menni. Figyelni. Kutatni. Keresni. Mi ebben a pillanatban az üzenet.
Amikor nagy az élvezet. Akkor örüljünk neki, és töltődjünk vissza, osszuk meg, legyen bennünk hála.
Amikor nem annyira élvezetes. Csomagoljuk ki. A tanítást. Nyerjünk belőle bölcsességet, erőt.
Nem lehet mindig csak élvezni, hogy milyen szép, izmos, formás testünk van, ugye?
Be kell menni az edzőterembe, el kell fáradni, leizzadni, megvenni a bérletet, rászánni az időt, áldozatot kell hozni érte.
Én azért azt látom, hogy ezek az emberek az edzés közben sem keseregnek, meg siránkoznak.
A boldogságba is be kell fektetni!
El kell sajátítani egy csomó tapasztalást, leckét, néha sírunk, vagy megégetjük magunkat.
De belefér ez is. Ha értelmet tudunk neki adni. Ha megfejtjük az üzenetet.
És tudjuk, hogy tényleg minden tökéletesen jól alakul. És pont azt kapjuk, amire most leginkább szükségünk van úton, a vágyva vágyott teljesség és boldogság felé.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .