Tökéletesen rendben van Nálad minden!
Pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Nincsen számodra másik hely, ahol jobb lenne.
Nem kell elölrébb legyél.
Amúgy meg nincsenek “spirituális” emberek.
Nincs olyan, hogy magasabb tudatállapot.
Vagy talán van, de mégis mihez képest magasabb?
És ki mondja Neked, hogy a tied alacsonyabb lenne?
Van itt valami mindentudó?
Tényleg van?
Nincsenek lelki, meg testi emberek, jobbak, meg rosszabbak.
Csak emberek vannak.
Egy nagy körforgás részesei mind.
Ahol tapasztalunk.
Mindenki mást.
Nincsen jobb vagy rosszabb tapasztalat.
Fájdalmasabb van.
De mindegyik ugyan olyan életrengető és értékes.
Mindenkinek a sajátja.
Egy nagy körön mozgunk életről életre.
A középpontból nézve senki sincs messzebb vagy közelebb.
Senki nincs el vagy letaszítva.
Max olyan van, hogy az egyik az óralapon 12 és 6 között lefelé tart, a másik meg épp felfele.
Másba van benne.
Édes pofa! Azt hiszi, ő már megvilágosodott!
Aztán éjfél után zutty megy a süllyesztő ágba!
Mert nem lehet felemelkedni, csak, ha előtte süllyedtünk.
Igen. Ha a pokol ajtajában érzed magad, akkor már szinte a mennyország felé vezető ösvényre tetted a lábaidat.
Mindent meg kell tapasztalni.
Nem attól leszünk tudatosak.
Hogy baromira szétolvastuk az agyunkat, meg ezo szókincset használunk. Olyan bonyolult fogalmakkal dobálózunk, hogy ego, meg csakra, meg harmadik szem, meg titkos tanítások, meg összesküvés elméletek.
Ezek nem rosszak. Ezek igazak is. De semmi közük a valódi beteljesedésedhez.
Attól függ minden, miket éltél meg korábbi életeidben.
.És mi a programod a mostanira.
A fejlődés megannyi megtapasztalás, ami tanít és könnyebbé teszi a dolgokat.
Arányossá tesz.
Eltűnnek a túlzások.
Ha már jó sokat kőröztél.
Teljesen hétköznapi leszel.
Lesz harmónikus párkapcsolatod.
Családod.
Lesz pénzed.
Szeretsz dolgozni.
Jóban leszel a környezetedben élőkkel.
Nem veszed magad komolyan.
Képesnek érzed magad akármire.
Kihasználod a veled született képességeid.
Önmagad vagy játszma nélkül.
Na ha ez mind meg van, akkor már lassan kiszállhatsz majd a körforgásból, hogy nézőként szemléld a többieket a középpontból.
Addig meg inga!
Lefele. Szégyen, bűntudat, félelem, önkorlátozás, magány, hideg, sötét, betegség, szegénység, önbizalomhiány, bezárkozás, tagadás…halál.
Az a tökéletes mélypont.
Amikor elveszted az életre való utolsó képességet is.
Csak a legkeményebbek mernek ennyire lesüllyedni.
Csak az tud élni. Aki tudja milyen volt meghalni.
Lehet, megfőzögették valami tűzes kondérba! De ne aggódj. Ő majd AKAR élni utána.
Az egyik dolga, hogy végre legyen biztos exisztenciája. Mondjuk délután 9-kor élvezi, hogy képes sok pénzt keresni és az anyagiakat biztosítani önmaga és szerettei számára. És ez páratlanul jó és fontos érzés! Ne fikázd, hogy a pénz elvette az eszét. Meg hogy köcsög anyagias. Neki erre van most szüksége. Valószínűleg neki az a mostani programja.
A másiknak meg kettőkor ugyanezt elveszi az élet. Hogy tanuljon meg adni és önzetlen lenni. És felfedezze, hogy a kevés is milyen sok tud lenni.
Az egyik épp kiábrándul és csalódik. A másik gyönyörködik, és hálás, hogy szeretve érzi magát.
Az egyik épp izzad a konditeremben.
A másik feltölti a selfit a formás edzett testéről.
Ettől még nem lesz ugye magasabb tudatszinten. Csak épp örül a befektett energia megtérülésének.
Ez nem valami lóverseny.
Mindenki teljesen máshonnan indít. Más szakaszban van. Más tapasztalásban.
Az egyiknél éjjel van, a másiknál épp nappal.
Nincsen nappal éjjel nélkül.
És egyik sem értékesebb a másiknál.
Úgyhogy nem kell lepittyedni.
Meg infarktust kapni.
Meg alábecsülni magunkat.
Nincs olyan, hogy ezt jól elszartuk.
Nem vagyok jó vagy rossz emberek.
Csak benne vagyunk épp valamiben.
Ami számunkra most biztosan a legjobb.
És a legjobbat hozza ki belőlünk.
Ez tuti!
