Sokáig kerestem azt a helyet, ahol majd letelepszem…

Arra gondoltam, hogy megosztok veletek egy röpke szórakoztató élménybeszámolót a külföldi utazásaimról.
Elmesélem, amit szépnek láttam, meg azt is, amit kevésbé…Hátha, valaki reggel azzal az érzéssel ébredt, hogy milyen nyomasztó az élet…itthon. 🙂
Kezdjük Dél-Afrikával
Üzleti út volt, de meg kellett ugye toldani egy hosszú hétvégével, egy luxus szafari parkban. Még most is néha azzal álmodok. Az elefántok, meg jaguárok a hajnali órákban a szavanna mélyén. Az pöpec, mikor a szállodaszobád üvegfalán keresztül a fürdőkádból gyönyörködhetsz az Indiai óceánban. Ahogy a delfinek rajban elúsznak minden nap ugyan akkor. Mikor bemész másnap az irodába, és az igazgató kollégád meséli, hogy a hétvégén kihajózott az óceánra cápát horgászni. A pályakezdő kollégád meg begurul egy fekete X5 BMW-vel. Kicsit megcsap az érzés. Na de mikor ebéd időben közlik veled, hogy, ja..ők nem szoktak kijárni, inkább hoznak otthonról. Mert az túl kockázatos lenne. Kimerészkedni egy kifőzdébe. A másik utcába. Kocsi nélkül. Aztán meg, mikor a tiltás ellenére eltávolodsz a hoteltől, és azt látod, hogy minden házon kint van egy tábla. Hogy az idegen behatolót felszólítás nélkül agyonlövik.
Húú..akkor már nem bánod annyira, hogy megvan a repülőjegyed haza is. Azért, ha megnyeritek a lottót, menjetek el mindenképp! Aztán meg örüljetek. Hogy hazajöhettek épségben. 🙂
Vagy ott van New York. Az milyen menő. Mikor bejelentkezel a face-en Manhattan-ből. Az álomvárosból.
Hát én nem tudom, mit csináltam rosszul, de sehogy sem találtam a sok vadul szexis, és állati fitt, sovány nőt. Ennyi elhízott és igénytelenül öltözött tréning gatyás embert egy kupacban, még életemben nem láttam. 🙂 Gondoltam irány az oly felkapott 6.-th avenue, mert akkoriban imádtam shoppingolni. Hát bakker. Egy bugyit nem tudtam magamnak venni. Annyira gagyi volt. Bocsánat. A bevásárlóközpontjaik, -és nem túlzok-, úgy néztek ki, hogy a Skála 1980-ban überelte volna, és ha jártak volna már egyszer az Árkádban, szerintem ők is olyat akarnának.
Gondoltam, inkább akkor várost nézek. Egy óráig kerestem a térképpel a kezemben a monumentális Time Square-t, mire rájöttem, hogy már háromszor átmentem rajta, csak nem vettem észre. 🙂
A többit nem mesélem el, mert hosszú lenne, de nem lett a kedvencem.
És az volt a két hetes utam legszebb része, mikor a gépem leszállt Brüsszelben. Európában! Tiszta úahhh érzés volt.
A belgákat most átugranám, ha nem baj, tőlük sem bántam nagyon, mikor átszállhattam a budapesti járatra.
De tényleg nagyon kedvesek és barátságosak. Amúgy.
London
Nagyon buli…de nekem max egy hétvégére. Állandóan esik az eső, amitől kicsit mindenki depis lesz előbb utóbb. Ők is nagyon kedvesek és nyitottak. Ez klassz. Csak kár, hogy annyi az alkesz. Munka után irány piálni. A nők részegen támasztják a falat, de nem molesztálja őket senki, mert a 70%-on van legalább 40 kg súlyfelesleg. 🙂
Ja..meg mert állati toleránsak… a férfiak is. Semmi durva hímsovinizmus. Próbáltam feszegetni a határokat, de szerintem, ha egy szál tangában rohangáltam volna, akkor is csak átnéztek volna rajtam, mint egy zombi. 🙂 Lelohasztó lehet hosszú távon. Most itt nagyon igyekszem valami szépet is írni, de egyszerűen nem jut semmi vadul felemelő az eszembe. Pedig sokszor voltam.
Éltem egy évig a Cote d’Azur-ön is. Na az már valami 🙂 Na ők…ők tudnak élni. A házban olyan alap felszereltség a medence, mint itthon nekünk a partvis. Mindig süt a nap, az ételek mennyeiek, zsonganak a kabócák, fenyőillat mindenhol, és egy köpésnyire a tenger…Tökéletes helyszín… egy nyaraláshoz. Legalábbis nekem. 🙂 Aztán irány haza. Mert ekkora naplopó, lusta bandát még életemben nem pipáltam 🙂
Általánosítok. Persze. De azért vannak trendek…”kulturális különbségek”.
Olaszországot is nagyon szeretem. Azt is kábé két hétre. Ahogy Rómában hömpölyögnek a motorok, meg telve a kávézók. Ők aztán virítanak. Még a 80 éves is vasalt ingben. Hitelből ugyan, de belefér minden, ami szemnek szájnak ingere 🙂
Na de együtt lakni egy olasszal! Azért az már más tészta. 🙂 Kettővel meg egyenesen le fog törni a füled. Néha már tényleg azt hittem, hogy előrántják a nagykést. Pedig nem is volt esemény. Csak beszélgettek.
Na már kezdek elnyúlni…úgyhogy lényeg a lényeg.
Szerintem minden helynek és kultúrának meg vannak a maga szépségei, vagy előnyei, és azzal együtt a hátrányai is.
Mindenkinek más a prioritás, és mindenkinek más jön be.
Én csak azt mondhatom el, amit én láttam.
És ez így van rendjén.
Mindenki járjon utána saját maga, hogy hol és mi tetszik, vagy nem tetszik neki.
De ne dőljünk be a médiának. Meg a többieknek.

Meg azért nem mindegy. Hogy két hétre. Vagy egy életre. 🙂

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .