Jöjjön most egy nehezebb téma, de e nélkül úgysem fogjuk megúszni, és amíg nem látunk tisztán, képtelenek leszünk az életünk irányítását újra a saját kezünkbe visszavenni.
Veled is megtörtént már ugye?
Mikor egy-egy kudarc után azt érezted: ez milyen szörnyen igazságtalan, hát tehetek én róla?
Hogy ilyen géneket, viselkedési mintákat örököltem?
Mindig a gyermekkorba, a családba térünk vissza, mikor egy-egy negatív érzést vagy helytelen gondolkodási mintát szeretnék megérteni és meggyógyítani magunkban.
Hát tehetek én róla? Hogyan bocsássak meg a szüleimnek?
Az én hibám lenne, hogy az a bizonyos trauma ért gyermekkoromban? Egyáltalán tehet róla valaki?
Miért ilyen igazságtalan az élet?
Vajon tényleg léteznének áldozatok, akiknek ez volt megírva, ez lett a sorsunk?
Vajon tényleg a gyermekkorunk, a szüleink, az élet tehet róla?
Szinte lehetetlen kilépni az áldozat szerepből, amíg meg nem értünk valami nagyon fontosat:
az életben minden ok és okozatok története, és minden az egyensúly állapotra törekszik.
Érthetőbben fogalmazva, minden, amit valaha tettél, visszatér hozzád, és minden, amiről valaha lemondtál és elengedted felette az irányítást, azt vissza kell vegyed. És ugyanígy van azzal is, amit valószínűleg te vettél el másoktól, azt vissza kell nekik adnod.
Ez az élet nagy körforgása.
Nincs büntetés, meg ítélet, csak tapasztalások vannak és tanulás és megbocsátás és fejlődés.
És mielőtt belevágnék a lényegbe, még egy fontos dolgot tisztáznunk érdemes, ami nélkül nehezen jutsz majd egyről a kettőre.
Nem egyszer élünk. hanem többször, van, aki már sokszor élt és tapasztalt, más kevesebbszer.
Ha tényleg csak ez az egy életünk lenne, az egyenlő lenne azzal, hogy az élet, vagy, ha hiszel benne, nevezheted Istennek is, igazságtalan.
Egy élet az szörnyen rövid és kevés, hogy megtanuljunk szeretni, még jó esetben is, ha eljutunk 80 évig.
Ahhoz, hogy megértsd a történeted, kicsit messzebbre kell visszamenned és az egész filmet, vagy inkább film sorozatod kell nagyító alá venned.
Bizony, ez most csak egy a sok epizód közül, és voltak bizony előzmények, mint ahogy ez az életed is hatással lesz a következőre.
Szóval, abból indultunk ki, ugye, minden ok és okozat.
Mit jelent ez a te olvasatodban?
A válasz roppant egyszerű, nem bánt el veled senki, sem az élet, sem a szüleid, sem a többiek.
Na itt meg kell azért kapaszkodni, mert kell hozzá némi bátorság.
Sokkal kényelmesebb sajnálni magunkat és nehéz ebből kijönni.
Mondok nektek egy történetet jó? Egy igaz történetet, mert a történetek mindig többet mondanak, mint az elméleti okosságok.
Volt egyszer Jancsi és Juliska, és őrülten szerették egymást, és meg voltak róla győződve, hogy örökké hűségesek lesznek egymáshoz. Hogy ne nyúljak hosszúra, Jancsi egyszer csak meggondolta magát, és már nem akart Juliskával lenni, és elhagyta. Juliska ezt nem tudta feldolgozni, és Jancsit vádolta, hogy tönkretette az életét. Jancsit ezt nagyon megviselte, de szabad elhatározásából volt Juliskával, és szabad elhatározásából döntött arról is, hogy már máshoz akar tartozni. Juliskát annyira megviselték a történések, hogy képtelen volt tovább lépni abból, hogy ő Jancsi áldozata lett, és Jancsi tönkre tette az életét. Jancsit vádolta, Jancsit pedig szörnyű bűntudat kezdte gyötörni. Juliska egyre jobban elhagyta magát, és mivel sérült az ónértékelése és a párkapcsolati mintája, belesodródott egy újabb kapcsolatba, ahol Pista már rosszul bánt vele. Mivel Juliska passzív lett és szomorú, és már nem tudott hinni benne, hogy megérdemel egy boldog párkapcsolatot, engedte, hogy Pista visszaéljen a szeretetével és csak adott és adott, és egyre jobban alárendelte magát új párjának, miközben egyre kiégettebb és boldogtalanabb lett. Végül Piroska teljesen belebetegedett a sok fájdalomba és bánatba, aztán végleg elengedte az irányítást az élete felett és öngyilkos lett. Ezzel nemcsak saját sorsát pecsételte meg, hanem Jancsi életét is végérvényesen tönkre tette, mert ettől fogva úgy érezte, bűnös, miatta halt meg Juliska, és innen már ő sem érdemli meg a boldogságot.
Hát nem egy vidám történet, de sajnos azért elég hétköznapi. Bűnös itt valaki? Érezzük, hogy egyikük sem. Jancsi nem bűnös, mert már máshoz akart tartozni, mint ahogy Juliska sem az, mert összetörte a fájdalom.
Na most nézzük meg a film sorozat következő epizódját, Jancsi és Juliska újra megszületnek.
Beindul a karma, azaz a gyógyulási folyamat, ahol mindenki lehetőséget kap a tovább lépésre, a boldogság felé és begyógyulnak a fájó sebek.
Honnan indul Jancsi és Juliska?
Egyikük sem emlékszik persze a történtekre, és ez így is van rendjén. De az élet valami csodálatosan tökéletes pontossággal elkezdi fűzni a szálakat olyan módon, hogy újra életre kelti a fájó érzéseket és tátongó sebeket.
Jancsi fiatalemberként tragikus hirtelenséggel elveszti az édesanyját, és ettől a pillanattól kezdve bűnösnek érzi magát, hogy nem tudta megvédeni és miatta halt meg. Nem ő tehetett róla, de megszületik benne a bűntudat, úgy érzi, meg kellett volna mentenie. Aztán nem sokkal rá elérkezik egy szerelem, ahol Jancsi érzelmileg kiszolgáltatott, mert retteg tőle, hogy miatta meg fog halni a nő. Aztán mikor szakítani akar, mert ugye előfordul az ilyesmi, mit dob az élet? A párja öngyilkos akar lenni miatta, de életben marad. Jancsi ezt már nem bírná elviselni, ezért bűntudatból vele marad, bár boldogtalan.
Juliska élete sem lesz fenékig tejfel, durva a karma, a sok sérülés, amit fel kell dolgoznia.
Már csecsemőként majdnem megfullad, és hetekig tartó kórházi kezelés alá esik. Véletlen lenne, hogy alighogy épp megszületik, már fullad? Én azt mondom, emlékezik még a lelke a sok gyötrelemre, és nem érzi jól magát újra szörnyű helyen, ahonnan egyszer már ki akart lépni a körből. De most meg kell tanulnia élni akarni és életben maradni. Csecsemőként kiszolgáltatottan, egyedül küzd a kórházban az életéért, kínozza a magány, a fizikai fájdalom, és az érzés, ami innentől majd folyamatosan végig kíséri az életét: ez a bolygó egy szörnyű hely, bántani fogják, és soha nem jön segítségére senki, egyedül van.
Beindul mindkettejük életében már gyermekkortól a negatív, önsors rontó program.
Juliskát mit tesz isten már fiatalként egyre több csalódás éri, Juliska roppant érzékeny és egyre képtelenebbnek érzi magát rá, hogy szépnek találja az életet.
Mindketten próbálnak túlélni: beindul az elszigetelődés, az érzelmi lefojtás, és az egyre sikertelenebb párkapcsolati próbálkozások csak tovább növelik az érzelmi traumát, a stresszt, a bűntudatot és a fájdalmat.
Jancsi próbál ki-kitörni a bűntudatból, de mihelyt boldognak érezhetné magát, azonnal visszaesik. Juliska pedig hol szingli, hol lehúzó érzelmi kapcsolatokba menekül, ahol minél jobban akar szeretni, annál fájdalmasabb élményeknek teszi ki magát.
Aztán persze találkoznak! Mikor eljött az ideje, és az élet mit mondottam nagy forgatókönyv író.
Na és itt most jól figyeljetek!
Hogyan gyógyít minket az élet a traumáinkból?
Jancsi és Juliska között újra fellángol a szerelem, de a boldogság nem tarthat sokáig. Mert Jancsi már nem lehet többet boldog, nem hagyhatja magára a nőt, aki miatta akart öngyilkos lenni.
Juliska totál bekészül. Szörnyen dühös és csalódott. Mikor Jancsi újra elhagyja. Egyszerre haragszik Jancsira, és a nőre, aki tönkretette a boldogságát.
Olyan elementáris erővel dönti le lábáról a fájdalom, mint még sosem, pedig csalódott már sokszor. Ilyen, mikor karmikus társak újra találkoznak.
Totális a káosz, hogyan lesz ebből mindenki számára kielégítő kiút és gyógyulás?
Jancsi megint szar ember lett, Juliska meg megint meg akar halni a fájdalomba.
Na ilyenkor, ha lenne varázs szemüvegük, és láthatnák az sorozat korábbi epizódjait, ugye, mennyivel könnyebb lenne minden?
A történetnek mindig jó vége van, ennek is az lesz, ne aggódjatok, mint ahogy a ti történetnek is mindig jó vége van.
Csak általában egészen máshogy, mint azt az elején elképzeljük.
Juliska azt hiszi, most végre megtörténik a csoda, és többet Jancsi már nem hagyja el. Jancsi érzelmei őszinték, és mégis elhagyja. És Juliska gyógyulását nem az hozza meg, hogy végre valaki nem hagyja el, és végre nem okoznak neki csalódást. Hanem az, hogy beledöfik szívébe újra az éles kést, és pont az döfi bele megint, aki a sebet okozta.
A trauma feldolgozása így történik: pontosan ugyan az fog veled megtörténni, de van egy óriási különbség.
Most lehetőséget kapsz rá, hogy máshogy éld meg, máshogy tekints a történtekre.
És így is lesz. Juliska végre megérti, hogy aki el akar menni, azt el kell engedni. Látja, hogy milyen károkat okozunk azzal mikor bűntudatot keltve magunkhoz akarjuk kötni a másikat. Látja azt is, hogy egy olyan kapcsolatban, ahol bűntudatból van valaki velünk, mert elvettük a másik szabadságát, akkor sem mi, sem a másik nem lehet boldog. Juliska nem akar úgy bánni Jancsival, mint az a másik nő, így elengedi. Sőt, történik valami egészen különleges is. Juliska elkezd emlékezni, és ahogy szakadnak fel a sebek, úgy jönnek vissza az emlékek. És Juliska rádöbben. Hogy Jancsi egész életét tönkre tette. Mikor előző életében nem tudta elengedni, hirtelen ráismer, hogy a tettének milyen következményei lettek. És már nem haragszik Jancsira. És mikor magányosan, összetörten kénytelen végig nézni, hogy Jancsi most sem őt választja, mert képtelen magára hagyni a másik nőt, aki miatta akart öngyilkos lenni. Látja Jancsi szenvedését, ahogy őrlődik, és inkább választja a boldogtalanságot, minthogy fájdalmat okozzon újra valakinek. És Juliska szíve megszakad, és Jancsira is egészen máshogy tekint innentől kezdve. Jancsi áldozat lett, és ő tette azzá.
Mekkorát fordult a kocka ugye? Mégis ki itt az áldozat?
Juliska végre megérti azt is, hogy senki sem pótolhatatlan, és nincs olyan, hogy igazi. Megérti, hogy boldog párkapcsolat nincs szabadság nélkül, és szabadnak lenni annyit jelent, hogy bárki, bármikor úgy dönthet, hogy kilép. És aki ki akar szállni, az nem bűnös, és akit magára hagytak, az nem áldozat, és nincsen boldogtalanságra ítélve.
MEGTÖRTÉNIK VÉGRE A GYÓGYULÁS, A KARMIKUS ADOK-KAPOK.
Juliska visszaadja Jancsi szabadságát, és ezúttal már nem akar bűntudatot kelteni benne, mert most sem őt választotta. Jancsit feloldozták végre a bűntudat alól, és lehet majd újra normális élete.
Juliska felszabadult a teher alól, hogy mással is lehet boldog, és meg is tapasztalja, hogy nemcsak, hogy lehet boldog, de sokkal boldogabb is lehet, mint az valaha gondolta volna. Juliska szinte feltámad, mert innentől már nem fél többet a csalódástól, és nem fél, hogy összeroppant majd az érzelmi teher alatt. Túl van rajta. Végre mer újra szeretni. És tudja, hogy lesz még újra padlón, de már megtanulta, hogy fel lehet állni belőle. Egészen biztos benne, hogy élni akar, és soha többet nem mond le az élete irányításáról, az életéről. És pont az a Jancsi, aki megfosztotta őt anno a reménytől, és az életerejétől, most vissza adta, amivel tartozott. És nem csak vissza adta, amit elvett, de Juliska megértett valami igazán fontosat, és ezt a tudását, már többet nem veheti el tőle sem Jancsi, sem más, és ezzel felfegyverkezve folytathatja majd az útját az élet nagy kalandfilm sorozatában.
NA MIT SZÓLTOK?
Jó lenne ugye egy ilyen varázs szemüveg? Ami feltehetnénk, és betekintést nyerhetnénk a lélek bugyraiba, a történetünkbe.
És felvállalhatnánk a tetteink következményeit. Végre feloldozást adhatnánk, és feloldozást nyerhetnénk.
Végre tudnánk megbocsátani. Magunknak, és azoknak, akik “elbántak” velünk.
Végre értelmet kaphatna életünk megannyi mozzanata, amit kudarcnak élünk meg, miközben nem más, mint lehetőség végre a tovább lépésre. Mikor megszűnnének a bűnösök, és mi sem lennénk végre áldozatok.
És az életünk egy hosszú nagy mesévé változna, ahol érnek minket veszteségek, fájdalmak, kudarcok, de végig, folyamatosan lehetőségünk lenne rá, hogy a kezünkbe vegyük a gyeplőt és az irányítást.
És láthatnánk a nagy mesénket, ahol egy-egy fejezet alakulhat ugyan rosszul, de a sorozatnak, a történetnek mindig jó vége van!
Fel kell tenni azt a bizonyos szemüveget.
Nem kell az előző életekben vájkálni, ha szükségünk lenne a gyógyuláshoz arra, hogy tudjuk mi történt velünk, kivel és hol, akkor nem felejtettük volna el, mikor megszülettünk újra.
De vizsgáljuk meg a gyermekkorunk, menjünk le mélyen, minél mélyebbre, és kutassuk fel az érzelmeink.
A traumáinkban benne van minden, ami ehhez az életünkhöz szükséges, hogy rendbe tegyük, ami felborult, visszakapjuk, amit elvettek tőlünk, miközben jóvá tesszük a károkat, amiket mi okoztunk másoknak.
