Mekkora nagy film!
Szökőévenként egyszer, kedvem támad megnézni valami könnyed, amerikai romantikus filmet, de ez a film a hétvégén teljesen mást hozott!
Csodálatosan mutatja be az elengedés folyamatát, ahogy megszületik bennünk az igazi, önzetlen szeretet.
Adott egy szuper jóképű, állati gazdag, intelligens, jóérzésű fiatalember, tehetséggel is megáldva, sikeres londoni üzletember.
Úgy tűnik, mindent megkap az élettől, és boldogan el is veszi.
Akkor történik egy baleset, és nyaktól lefele lebénul.
A hölgy főszereplő, mert ugye romantikus kalandban lesz részünk, egy ártatlan, bűbájos, csupa szìv vidéki lány, aki alkalmi munkákat vállal, hogy ezzel is segítse családját.
Nagyon szép a családja. Hívő emberek, akik hisznek még a szeretetben, az életben, és csodálatosan összetartanak a folyamatos anyagi nehézségek ellenére.
A fiú szülei vidéki kastélyában éli pokollá lett életét, és úgy dönt, Svájcban beadatja magának a halálos injekciót, de ajándékoz még 6 hónapot a szüleinek.
Hogy legyen idejük elbúcsúzni.
A szülők ősszeroppantan próbálják megtenni még a lehetetlent is, hogy vissza hozzák az életbe egyetlen gyermeküket.
Felfogadják a lányt, hogy maradjon a fiúk mellett, és felügyelje nap közben.
Óriási a kontraszt kettejük közt, a világlátott, sikeres sztárpasi, és a kicsit dundis, egyszerű vidéki lány, aki talán még a szülővárosát sem hagyta el sosem, pedig mindenki látja rajta, hogy sokkal több van benne. De nem hagyhatja magára a családját, szükség van a fizetésére.
Lassan kialakul köztük a bizalom, és a lány készít egy bakancslistát. Titkon abban bízik, hogy a fiút mégis jobb belátásra bírhatja.
A fiú kezd kijönni a súlyos depresszióból, de a bakancs lista csak azért szerez örömet neki, mert egyre szebben meglátja a sok értéket a lányban, és szeretné őt boldognak látni.
A csúcspont a karib tengeri álom nyaralás. És addigra már nagyon közel kerülnek egymáshoz. Szerelmesek lesznek.
És amikor a lány a legboldogabb, akkor tudja meg. Hogy a fiú szándéka semmit sem változott. És megkéri a lányt, hogy utazzon vele Svájcba.
A lány összetörten felmond, tele fájdalommal és nehezteléssel. Hogy a fiú eldobta. Hogy lehet elvárni valakitől, aki mindennél jobban szeret minket. Hogy asszisztálja végig, ahogy eldobjuk az életünket, és őt is?
De a lányban valami megmozdul.
És megérti. Hogy ha igazán szeretünk valakit. Akkor tiszteletben tartjuk a döntéseit. És megértjük, hogy a szeretet lényege nem az, hogy megértsük a másikat, hanem, hogy elfogadjuk. Nem megváltoztatni akarjuk. Hanem mellette lenni az utolsó pillanataiban. Ha ez volt a kérése. És ha el akar menni. Ha ez a döntése. Biztos van rá jó oka. És nem fogjuk győzködni. Mindenkinek a saját útját kell járnia.
Igen. Mégis utánamegy Svájcba. Még egyszer hozzábújik, megcsókolja és ragyog az arca a boldogságtól. Már nem neheztel és ítélkezik.
A fiú pedig megígérteti vele, hogy nem gondol majd rá sokat, és nagyon boldoggá teszi magát. És végre elutazik a szülői városból, és elkezdi megvalósítani a nagy álmát, hogy divattervező lesz.
És ráhagy egy rakás pénzt, és egy levelet.
És látjuk. Ahogy a lány, álmai városában, Párizsban vacsorázik az étteremben, amit a nagymenő tanácsolt neki, aztán megveszi a tökéletesen hozzáillő parfümöt, a fiú listáját követve.
És állati boldog.
Durva egy sztori. Meghalt a főhős. Pont, amikor már beleéltük magunkat, hogy minden olyan meseszépen alakul.
Az élet nem mindig meseszép. Vannak nehéz karmák.
De mindig ott rejtőzik minden mélyén a szeretet.
És az, aki az élettől mindent megkapott. Úgy fog elmenni, hogy még ennél is többet kapott. Rádöbben, hogy azért neki is kimaradt idáig valami. Mert ezt a széplelkű lányt, aki egy új világot nyitott meg előtte az utolsó néhány napjára, korábban a hosszúcombú szőkék mellett észre sem vette volna.
És azt akarja, hogy teljes élete lehessen, amit ő már nem adhatna meg neki.
Inkább odaadja azt, amije még maradt, a hatalmas vagyonát.
Nem lett meseszép a vége.
De mindenki felfedezett valami újat, kapott valami szebbet, teljesebbet, egy új tapasztalást, amitől közelebb kerültek igazi önmagukhoz, a szeretethez.
És ilyenek az igazi lelkitársak.
Nem mindig alakul úgy a vége, ahogy elképzeljük az elején.
De a szeretet nem hal meg soha, és mindig megyünk előre egymás által, kicsit együtt, de mégis külön, mindenki a saját útját, kalandjait, felfedezéseit követve a boldogság, a teljesség felé.
