Mert a bekattanási pontod az, ahol a legerősebb vagy

Nagyon köszönöm a tegnapi visszajelzéseket, hogy jó olvasni a posztjaim!
De igazából én nem írni akarok. Nem csak. Meg akarlak titeket fertőzni!
Összezavarni, megnevettetni, elszomorítani, bátorítani, megijeszteni. Csak az a lényeg, hogy őszinte érzések szülessenek.
Mert nekem ez a szenvedélyem.
Sokan keressük ma önmagunkat.
És ha megkérdezném tőlünk, mi is a mi szenvedélyünk? Nem az, hogy mik a terveink. Vagy hogy mit akarunk.
Hmm…A szenvedélyeinket felfedezni nem is olyan egyszerű néha.
Lehet, mindjárt eszedbe jut, hogy imádsz horgászni. Csak kár, hogy már ezer éve nem voltál. Elhanyagoltad magad.
Lehet, és ez nem lepne meg, lehet, nem jut eszedbe semmi.
Tudod hol keresd?
Ott leledzik, mint egy kis bimbó, ami virágba akar szökkenni.
Ahol a bekattanási pontjaid vannak.
Amitől felmegy benned a pumpa.
Amikor nem bírsz erőt venni magadon.
Valahol arra keresd.
Nekem van egy ilyen.
Nem bírom, ha a kicsiket, a gyengéket bántják.
Általános iskolában volt egy kislány. Szegénynek csak egy alkoholista anyja volt, nagyon szegények voltak, és mindig megbukott.
Én kitűnő voltam mindig, és általában nagyon népszerű.
Addig a napig. Amikor 6 fiú oda nem ment hozzá, és rugdosni kezdte a székét. Szegény, az a rettenetes félelem,és kirekesztettség.
Én meg a gizda ropi, odaálltam a fiúk elé, és rájuk kiabáltam, hogy szégyelljék magukat. Elkullogtak, aztán év végéig nem szólt hozzám senki.
Ez csak úgy kijött. Amúgy nem voltunk nagy barátnők, ő meg én. És annyira nem élveztem. Hogy nem szólt hozzám többet senki.
Aztán ugyan ez lement a gimiben. A munkahelyemről meg a végén már 5-ször rúgtak ki sorjában. Jó vicc…:-) Nevessünk rajta…de akkor nem volt vicces.
Nem mesélem el, de annyi elég, hogy a csapatom szeretett velem dolgozni, mert ők lettek a legsikeresebbek általában, de a főnökeim már ritkábban.
Szóval a szenvedélyed, a bekattanási pontod. Lehet, hogy nem mindjárt valami csodaszép felemelő érzés jut az eszedbe. Lehet, inkább valami szörnyű emlék, amit annyira szeretnél már elfelejteni.
De ott kell keresni. Menjél bele. Hadd fájjon. Mi fáj annyira?
Járj utána. Fedezd fel. Azt az érzést. Mert ott rejtőzik valami nagyon fontos önmagadból. Lehet pont ott van a hiányzó kocka.
Mert a bekattanási pontod, az, ahol a legerősebb vagy. A legjobb. Ott nem kell noszogatni magad. Nem kell töprengened rajta. Egyszerűen csak csinálod, mint egy gépállat. És a többiek lepadlóznak, és azt mondják…jesszusom…ez meg mi?
Aztán, ha elég időt elmolyoltál rajta, mert kell rajta azért némileg dolgozni…talán egyszer valami jó sül ki belőle. A fájdalmaid mélyén megtalálod, ki is vagy Te igazán. És a szenvedélyeid már nem arcul csapnak mindig, hanem magabiztossá tesznek és erőssé.
Nem árulok zsákba macskát. Az elején nem könnyű.
Beleásni magad a fájdalmaidba.
De amikor megtalálod a szenvedélyed, olyan energiákat kezdesz mozgósítani  magadban, hogy többet már nem kell azon kínlódnod, hogyan találd meg az igazit. Kisugárzásod lesz, ami csak úgy vonzza magához a többieket.
Lesz jó melód is, sőt még pénzed is. De erről majd máskor. 🙂

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .