Ma is főzök nektek egy remek ételt

Ma is főzök nektek egy remek ételt!
Minden nap. Felkínálom. Ugyan azt. Csak kicsit máshogy elkészítve.
Amúgy rémes szakács vagyok, de azért igyekszem 🙂
Igyekszem ínycsiklandozóan megteríteni az asztalt.
Hogy legyen kedvetek leülni. És elfogyasztani.
A sok boldogságot, amit kínál nektek az élet.
Mert meg van mindenetek, amire szükségetek van. És még annál is több!
És kezdjük mindjárt egy jó hírrel!
Képesek vagytok rá! Most. Így.
Abszolúte nincs szükségetek semmi extra, elérhetetlen tudás szintre, vagy megvilágosodott tudat állapotra. Nincs szükségetek mesterre, meg különleges titkos tudásra.
Csak be kell habzsolni. Az életet.
Nem csak nézegetni a sok finom falatot.
Fel akarom kelteni bennetek a vágyat!
Hogy álmodjatok óriásiakat!
Hogy aztán majd jól fájjon. Igen. Fog az is. De rájövünk szép lassan. Hogy egyáltalán nem is olyan vészes. És írok arról is gyakran. Hogy mit csinálunk, mikor épp lefele megy a lift. És mi elkeseredetten nyomogatjuk a felfele gombot. De csak lefele megy…Aztán a pincébe van, amit kerestünk!
Csak jól beijesztettek minket!
Mert tudják. Hogy amikor a vágyaink visznek minket megállíthatatlanok vagyunk. Öntudatosak. Erősek. Bátrak. Legyőzhetetlenek.
Én egy kicsit csalódott vagyok.
Igen, kevesen értenek meg. De egy született lázadónak ez belefér 🙂
Aggódom értetek. Mikor azt látom, hogy csüggedtek vagytok. Túl óvatosak. Hezitáltok. Nem meritek beleélni magatokat. Lefojtjátok magatokat. Háttérbe húzódtok. Nem álltok ki magatokért.
Nem találjuk az utat. A válaszokat.
Apropó. Én, ha nagyon elbizonytalanodom, és választ keresek. Bekapcsolom a rádiót. Nem Buddha FM. Valami alap népbutító is megteszi.
És fél órán keresztül csak olyan számok fognak szólni. Ahonnan mindig kihallatszik valami. Egy szó. Egy mondat. Egy üzenet. Nekem.
Vagy rákattintok a neten egy filmre. És megnézem. És MINDIG rólam szól. Pont arról, amibe benne vagyok. És boldi vagyok a végére!
Ez egy roppant egyszerű, és bárki által gyakorolható technika, és remélem, nem csak nekem működik! Akkor szóljatok! 🙂
Szóval, azt mondom nektek:
minden pontosan tökéletes az életetekben, úgy ahogy most van!
Minden értetek alakult így!
Kész az asztal.
Csak fel kell emelni a fedőt, és megnézni mi van benne!
Szedni belőle. Ízlelgetni. Kóstolgatni.
Hmmm. Ezt szeretem. Ebből veszek még. Nahát, nem is tudtam, hogy ezt ennyire imádom!
Meg elfogyasztani. Azt is, ami nem olyan hívogató. Megtanulni megemészteni, és beépíteni.
Az életet. A maga teljességében.
Egyszer fent. Egyszer lent. Ahogy a szellő hintáztatja az ágat.
Pom Pom anno nem tűnt traumatizáltnak, ugye?
Inkább úgy láttuk élvezte!
EGÉSZségetekre! 🙂