Az igazán különleges, beteljesedett embereket arról lehet felismerni, hogy teljesen hétköznapi emberek.
Nem akarnak kitűnni.
Nem akarnak bizonygatni.
Nem akarnak többnek, jobbnak látszani.
Nem akarnak megvakítani, inkább igyekeznek elrejtőzni.
Egészen hétköznapiak. A szó jó értelmében.
A közelükben nem összemész, hanem többnek, szebbnek jobbnak érzed magad.
Nem elérhetetlen utakat mutatnak neked. Hanem járhatót.
Sok egyszerűbb ember fel sem fogja, milyen messzire jutott önmaga kiteljesítésében, míg mások különc életmódjuk, viselkedésük mögé rejtik nagyképűen fájdalmukat, félelmüket, bizonytalanságukat másokat oktatva.
Lehet, hogy te egy kész angyal vagy?
Egyáltalán ki mondhatja meg?
Hol tartasz te az utadon?
Ne ítélkezzünk se magunkról, sem a másikról.
Ne hasonlítsuk magunkat másokhoz.
Lehet..néha úgy tűnhet…oly elesettek vagyunk..és annyira távoliak a szép eszmények.
Ki tudja, ki honnan indult?
Lehet..aki még messzebb van…máris kétszer akkora utat meg.
Vajon ki tudja?
Az út maga a lényeg.
A szépséges út.
Ahogy egyre inkább mesterei leszünk önmagunknak.
Nem a többieknek.
És boldoggá tesszük először is önmagunkat.
Csakis önmagunkat.
