Cseberből vederbe?
Ismerős az érzés?
Annyira igyekszel magadból a legjobbat adni, tanulod az önzetlenséget, az elengedést, a szeretet, keresed az utad…és mégis…annyi csalódás ér.
Nem azt kapod vissza, amit adtál.
Igazságtalan veled az élet.
Mindig csak szívsz.
Vajon mi az oka?
Egyet mondanék most a lehetséges válaszok közül, amiről hajlamosak vagyunk megfeledkezni:
Nem szeretjük saját magunkat.
Nem tiszteljük magunkat, nem állítunk fel határokat. Nem nyilvánítjuk ki egyértelműen és világosan, mi az, mi számunkra belefér, és mi az, amivel nem akarunk együtt élni.
Gyakran még saját elképzelésünk sincs arról, egyáltalán mire vágyunk.
Csak sodródunk. És meglep minket, hogy belénk törlik a lábukat.
Sokat beszél erről Jézus.
Akinek van, annak hozzá adnak.
Aki nem kamatoztatta az egy dénárt, hanem elrejtette, attól még azt az egyet is elveszik, amit induláskor kapott.
Ha te nem tiszteled saját magadat, hogyan várod el, hogy mások tiszteljenek?
Ha nem törődsz magaddal, mások sem fognak veled. Se az emberek, sem az égiek.
Ha te nem gondoskodsz magadról. Nem adod, nem engeded meg magadnak, amire vágysz, senki sem fogja rád tukmálni.
És az élet el fog hanyagolni. Tükröt tart.
Hogy te is elhanyagoltad saját magadat.
Az élet nem jutalmazza meg azt, aki saját magát sem veszi semmibe.
Szóval. Akkor hogy is kezdjünk hozzá?
Hogy végre azt kapjuk, amit szeretnénk.
1. Tiszta mentális képet alkotok a vágyaimról. Abszolúte nem korlátozom magamat. Mert pont annyit fogok kapni, amilyen magasra tettem a lécet. Nem kell kicsivel beérni!
Ilyenkor félreteszed azt, hogy mi reálisan elérhető. Az olyan gondolatokat, hogy a te korodban, a te tudásoddal, a te múltaddal, a te helyzetedben….stb.
2. Ez egy picit már nehezebb. De szükséges. Átérzem, hogy megérdemlem, és élvezem, ahogy teljesült.Nem csak az agyam szülte. Hanem a szívem vágyik rá. Elképzelem, ahogy a vágyam teljesül, és érzem. A szív adja az igazi löketet a sikerhez. Mert hiába gondolom, hogy kell egy sportautó, ha belül azt érzem, hogy nem is tudnám vezetni, nem tetszenék benne a páromnak, és nekem nem is volt ilyen sose…mert én mindig a trabantos ember voltam.
3. Kijelölöm a határaimat
Helyet kell csinálni az újnak.
Maradhatunk józsival, aki nem becsül minket. Addig sem leszünk egyedül, míg meg nem jön a jobb társ. Csak az a baj, hogy addig nem fog. Mert amíg józsival vagy, azt demonstrálod, azt sugárzod magadból, hogy te vagy a nő, akivel így bánnak a férfiak. És a vágyott partner el fog melletted menni. Hiába titkolod a józsidat.
Akármire is vágysz. Fel kell világosan állítanod a határaidat. És ami nem fér bele, azt elengeded huss.
Nem mondom, hogy könnyű, de helyet kell csinálni az újnak. Enélkül nem megy. És a vágyott új partnerről is ki fog derülni, hogy csak bevonzottál egy józsi2-őt.
Az nem lesz elég, hogy álmodozol. Hogy néha eljátszol a gondolattal. Hogy milyen menő lenne megnyerni a lottót, miközben még lottószelvényt sem veszel sose. Akarni kell, és eltökéltnek lenni. Komolyan venni a vágyainkat, ha azt akarjuk, hogy azok is komolyan vegyenek minket.
4. Ez végre egy tök egyszerű és roppant élvezetes feladat: törődj magaddal, kényeztesd magad! És minél többre vágysz, annál jobban. Nem majd! Ha teljesült! Most, hogy teljesülhessen!
Itt jöhet minden, ami belefér, az apróságoktól a nagyobb önjutalmazásokig.
Ja!! És élvezni kell! Bűntudat nélkül. Abban a pillanatban, ahogy bekorlátozod magad, úgy korlátozod a vágyad teljesülését is. Mondhatod, hogy jó lesz nekem az a megmaradt, leértékelt, a kicsit csúnyább, kevésbé ízletes. Semmi gond. Csak pont olyat is kapsz majd!
Úgyhogy csak óvatosan az önkorlátozással!
Hajrá! Sok sikert Mindenkinek!
