Az empata és a spiritualitás

Hát ez megint nem egy marginális téma, mert az empata nagyon különleges kapcsolatban áll a szellemvilággal és fogódzkodókra lesz szüksége.
A káosz pedig e téren nem kicsi, főleg napjainkban, ahol legalábbis az európai felvilágosodott ember számára kezd megnyílni a világ az anyagtól a láthatatlan világ felé.

Vajon honnan kell elindulnunk?


Igen, nem is olyan nagyon régen, valahol a 18.század felé elhitették velünk, hogy mi már nem vagyunk buta babonások, meg megvezetett vallásosok, és bedobták nekünk a tudományt.
A tudomány lett az új bálvány.
Amit imádunk.
Valóban óriási lépést tett az ember az anyag megismerése terén.
De eközben beleesett a saját csapdájába, és kiöntötte a fürdővízzel együtt a gyereket is.
Elhitették velünk, hogy tudományosnak lenni egyenlő azzal, hogy anyagiasak, materialisták vagyunk.
Hogy mindent megmagyaráz az anyag, a matéria.
Érdekes.
Hogy a mai igazi nagy tudósok már olyan területeket kutatnak és olyan jelenségekről számolnak be, melyeket az anyag önmagában megmagyarázni képtelen és melyekben a Descartes féle lineáris világnézet teljességgel kudarcot vall.


Erről persze nem szívesen beszélnek, mivel óriási paradigma váltásra lenne szükség, és alapjaiban változtatná meg mindennapjainkat.


Ha megtudnánk.
Kik vagyunk valójában, hogyan is működünk, mik az igazi szükségleteink, micsoda képességekkel születtünk.
Felborulna az iskolarendszer, a gyógyító ipar, az egyházak és az ember elkezdené lerázni magáról a megannyi gyilkos láncot és köteléket, amit a tudomány nevében ráaggatnak.
Az igazság az, hogy nem mindenki szeretné.
Hogy erősek legyünk.
Orvoshoz küldenek miközben egyre betegebbek vagyunk.
Iskolára, kötelező tananyagra kényszerítenek, miközben a legalapvetőbb tudást eltitkolják előttünk.
Teledobálnak minket anyaggal és függővé tesznek, miközben elhitetik velünk, hogy erre a sok szarra szükségünk van.
Rabszolga munkára kényszerítenek, hogy ne legyen időnk gondolkodni.
Kiszakítanak minket a természetből és nagyvárosokba tömörítenek, hogy elszakadjunk a saját természetes közegünktől, ami táplálna minket.
Megmérgezik az ételeinket, hogy betegek legyünk.
Agyonszabályozzák a mindennapokat, hogy kiöljék belőlünk a kreativitást.
Megszüntetik a kisközösségeket és személytelen, egymástól elidegenedett hangyabolyokat építenek.

Belegyalogolunk a saját börtönünkbe és halálunkba.

És mégis ébred a világ.


Sokan keresik az utat önmaguk mélyebb, teljesebb megértése felé.

Na de hogy jön ide az empata?

Az empata minden bizonnyal sok yin energiával él, és annak természete az intuíció, az éjjel, a hold, a sötét, a megérzések, a rejtett dolgok, a szellem és a ráción, anyagon túlmutató valóság.


Erről majd külön is beszélnünk kell, mivel az empata, aki nem talál utat magának a belső világa, a szellemvilág, a lelkivilág felé, az gyakorlatilag halálra van ítélve.
Ez az empata éltető eleme, ebben él és mozog, még ha ez számára nem is tudatos. Mindegy, hogy hívőnek vagy vallásosnak gondolja-e magát, vagy tartozik-e valamilyen spirituális csoporthoz, intézményes egyházhoz.
Az empata nem tud, képtelen az anyagi világba bezárva létezni, számára ez egyenlő lenne a halállal.
Ebben él és mozog, mint a hal a vízben, ez a természetes közege.

De az empatának meg kell majd tanulnia eligazodni ebben az óriási kusza világban, amit maga körül akarva akaratlanul megtapasztal.


Meg kell tanulnia majd megkülönböztetni a hangokat az érzéseket, amik segítik vagy épp hátráltatják.
Meg kell tanulnia értelmeznie a jeleket, és ez kb olyan az elején, mintha valakit jogosítvány nélkül beültetnénk egy Ferrariba.
Az empata adottságokkal születik, amiket meg kell tanulnia használni, az előnyére alakítani.
Pusztán az, hogy valaki nagyon érzékeny és magas yin energia szinttel rendelkezik, még egyáltalán nem jelenti, hogy könnyen képes elnavigálni az őt körülvevő világban.

Az empatána igen finom antennája van, ami rengeteg jelet vesz.
És ha nem tanulja meg megkülönböztetni a jeleket, a Ferrarijával sokkal csúnyábban összetörheti magát, mint egy kerékpáros, aki lassan halad.
És a spirituális világ, mondjuk úgy, az anyagon túli világ nem veszélytelen, és éppen úgy poláris, mint az anyagi.
Jó és rossz, sötét és világos.
A spirituális élet nem valami aranyos, rózsaszín izé, ami feldob minket, hanem kőkemény harc folyik.
Szóval empatikusnak születni nem több egy lehetőségnél.
És az út, amit egy empata bejár hosszú és rendkívül fáradságos.

Na és itt szoktunk a legtöbben elakadni.

Tele van az mai ezotetikus irodalom az un. empatákról szóló írásokkal.
Akik különlegesnek születtek.
És ez igaz.
Különleges lehetőségekkel születtek.
De igazán tartalmas és bölcs útravalót nehezen talál az ember.
Az empatának pedig ki kell forrnia, mint a szőlőnek, és jó sokat tapossák.
Empatává, ha már ezt a kifejezést használjuk válni kell.
Hívják ezt a kereszténységben szentnek, a keleti kultúrákban megvilágosodottnak.
Minden vallásnak, spirituális vonalnak van erre egy saját szakszava.

Én most jobb híján empatának fogom hívni.
Mivel meggyőződésem, hogy aki ezen az úton végig akar menni, az nem tartozhat egyetlen intézményesült irányzathoz sem.
Az empata lételeme a szabadság és a függetlenség.
Korlátok nélkül.

Ez persze nem egyenlő azzal, hogy az empata számára mindez ismeretlen.
Az empata útkereső, és minden bizonnyal előbb vagy utóbb találkozik valamilyen vallással, spirituális iránnyal, hiszen szüksége van válaszokra, táplálékra, társakra.
És csak járjon is be minél több utat, fedezzen fel, tanuljon, építse magát.
Kell az a sok idő.
Kell a sok tapasztalat.
Kell a sok csapda meg útvesztő.

Szóval mára ennyi.
Az empata, az empatikus, az érzékeny ember lételeme valamilyen jellegű spiritualitás.

De hogy az mi és milyen?
Mik a legfontosabb játékszabályok?
Erről regényeket kéne írni, de megpróbáljuk majd a legfontosabbakat nagyító alá venni.

Mert a sok különbözőség ellenére rengeteg a hasonlóság.
Ha nem is a tanításokban, de a példaképekben mindenképp.
És minket nem a tanítások érdekelnek.
Hanem olyan embereket keresünk.
Akik talán valamivel előttünk járnak.
Akik segíthetnek az úton.
Akikhez hasonlóak szeretnénk válni.
És akik remélhetőleg felfedik számunkra a titkaik.

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .