Még ébredezik a város…de a madarak már izgatottan csiripelnek.
Annyira mondják, vajon miről beszélhetnek?
Tegnap láttam egy cikket, hogy az intelligencia jele, ha beszélsz az állatokhoz.
Hát szerintem is!
Te szoktál beszélni az állatokhoz?
Egyik kedvenc gyerek filmemben minden kisgyermek, aki világra jön, kap egy saját totem állatot, aki mindig mellette marad, elválaszthatatlan köteléket alkotva vele. Az állata lesz a lelke.
És a gonosz erők azzal akarják elpusztítani az emberiséget, hogy elszakítják a gyermekektől az állataikat.
Mekkora igaz mese ez is!
Neked van saját állatod?
Mert ha van, akkor sokkal erősebb leszel. Durvábban azt is mondhatnám, hogy ha nincs, akkor nagyon gyenge vagy. És ha nem érzed magad gyengének, ami jó. Akkor képzeld el, akkor mennyire erős lennél, ha lenne!
A régi kulturákban, amikor még az ember harmóniában volt önmagával, harmóniában élt a természettel, az állatokkal, a növényekkel…
Hát ezt is elvették tőlünk mára.
Beköltöztünk a városba, kisállatra meg nincs időnk.
Max a gyerek kap egy hobbikutyát, amit aztán kidobunk, ha elköltözünk, vagy sok vele a macera.
Kisállatot tartunk. Büszkén feszítve, hogy milyen jólnevelt a kutyánk, hogy már a többi kutya sem érdekli, ahogy rövid pórázon tartva kocog mellettünk. Mert mi futni akartunk, legalább a kutya is volt kint. Nem közösségre lépünk az állatokkal.
Nagy a különbség.
Nem is tudnak annyit adni. Annyi erőt. Annyi tudást, annyi támogatást.
Elsodródtunk, ki-ki elvesztette a totem állatát, le vagyunk gyengülve, mintha saját magunkat is elvesztettük volna útközben.
Sebaj!
Legalább menjünk ki minél többet a természetbe!
Vissza haza, vissza az állatokhoz, a növényekhez, vissza az élethez!
És hangolódjunk rájuk. Hangolódjunk közelebb.
És ha nem lehet kis állatunk, mert egész nap rohanunk. Legalább legyenek növényeink!
Akiket nem felejtünk el öntözni.
Mert még a mondás is úgy tartja. Hogy aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet!
Vegyél magadnak virágot. Gondoskodj róla, és beszélj vele minél gyakrabban.
Biztos te is olvastad a számos cikket már, hogy tudományosan is bizonyított, hogy a növények is éreznek, és megérzik, hogy milyen szándékkal közeledünk feléjük.
És beszélni is tudnak! De ez már nem tudományos, ezt csak én mondtam.
Szerintem legyél nyugodtan bátor!
Ahogy egyre közelebb kerülsz majd vissza, az állatvilághoz, a természethez, úgy kelsz majd erőre te is újra!
És ha nem teheted meg, hogy kiköltözöl az erdő szélére, és nem töltheted a 24 órát az állataiddal, a lelkeddel.
Akkor legalább engedélyezz magadnak egyre többet. Kisebb lépésekben.
