Nézzük azt a bizonyos 3.szakaszt!
Írtam az első kettőről, és fontos lesz!
Hogy elolvasd és főképpen végig járd!
Mivel a szakaszok egymás után következnek és egyiket sem lehet átugrani!
Mindnyájunkat érnek, értek veszteségek, de nem mindenkit ugyan akkora és ugyan annyiszor.
Az első szakasz, igen hívogató és sokan szívesen vágnak bele!
Sokan vagyunk, akik szeretnénk végre jól bánni magunkkal!
És szeretnénk, ha végre mások, az a nagybetűs Élet is elkezdene végre jobban bánni velünk!
Ezek a posztok mindig igen népszerűek!
“Felállítom a határaim, megtanulom a helyes önérvényesítést, magam mögött hagyom azokat, akik nem tartják tiszteletben a határaim.”
Ez OKÉÉÉ!!!
És jól is hangzik!
A kezdőknek. Sajnos CSAK A KEZDŐKNEK!
Meg talán azoknak, akiket nem értek nagyobb veszteségek.
De vannak és nincsenek kevesen. Akik megpróbálták. Sokszor is megpróbálták!
De folyton az az érzésük, hogy cseberből esnek vederbe.
Talán rosszul csináltál valamit?
NEM! Teljesen a jó úton jársz!
Nézzük, miért nem állhatunk meg itt, az első szakaszban!
Az első szakaszt jellemzi egy óriási adag pozitivitás és elhatárolódás.
Ami egy induló és szükséges fázis.
De ha megpróbálsz ebben megragadni, furcsa tapasztalásokra kezdesz előbb vagy utóbb szert tenni!
Minél inkább kerülöd, próbálod kizárni a rosszat. Mintha annál inkább keresne és megtalálna!
Nem túlzás azt mondani, hogy mintha elkezdene üldözőbe venni téged!
Folyton olyan érzésed lesz, mintha cseberből esnél vederbe, ráadásul nem egyre könnyebb a veder, hanem egyre terhesebb!
EZ NORMÁLIS JELENSÉG!
Megérkeztél a 2. szakasz kapujához, ahol be kell majd lépned.
Írtam erről, a 2. szakaszról.
Ahol elkezd végre átfordulni a mérleg.
És végre, elkezd olyan érzésed lenni.
Hogy nem vagy áldozat.
Hogy sosem voltál áldozat!
Mikor vissza tekintesz, ás látod, hogy a a legrosszabb dolgok pont téged szolgáltak, és a gyógyulásodhoz szükséges kulcs a traumádban, a legsötétebb fájdalmaidban és legnagyobb veszteségeidben van.
Erről nehéz jól írni, mert meg kell tapasztalni!
Ez a 2. szakasz a legfontosabb, mivel innen kezdődik minden.
Tudás, erő, irányítás, és kezd kirajzolódni az a bizonyos, szép, új világ, ahová vágysz, ahová tartasz!
Kevesen vannak, akik megpróbálják az áldozat szerepet maguk mögött hagyni.
De a 2. kapun átlépni, már közülük is igen keveseknek sikerül.
A 3. kapunál pedig már tényleg nincs nagy tolongás!
A 3. szint a mesterszint, a szuperhősök birodalma.
Felfogni ésszel és megérteni azt, ami a 3. kapu után vár ránk, majdhogynem lehetetlen.
Nem felesleges az a bizonyos előző két szakasz!
Mert a dolgokat meg kell tapasztalni.
És a tapasztalások egyfajta új látásmódot ajándékoznak majd neked.
A mostani látásod még töredékes.
Ezért minden csodás élmény és kaland, amit a mesterek és szuperhősök napi szinten megélnek, számodra elképzelhetetlen távolságra vannak és érthetetlenek lesznek.
Úgy szoktunk ugye tekinteni azokra a mesterekre és szuperhősökre?
Akik minhta nem is közülünk valók lennének és nem is közöttünk járnának.
Szeretjük messziről megcsodálni őket, miközben magunkban arra gondolunk: mégis mire jó mindez NEKEM? NORMÁLIS, HÉTKÖZNAPI EMBERNEK!
Úgy kezeljük őket, mintha egy másik fajhoz tartoznának.
Na, ezért írunk a 3.szakaszról is.
Hogy megmutassuk, hogy ők is ugyanonnan indultak.
És mi is oda tartunk, ahová már ők eljutottak.
SZÓVAL AZ A BIZONYOS 3. KAPU
A 2. szakaszban megszerezted életed legnagyszerűbb felfedezését és tudását.
Erre épül majd a 3. szakasz.
Hogy megtanultad, hogy a FÁJDALOM, A VESZTESÉG NEM AZ ELLENSÉGED!
Ebben a szakaszban már mindent te irányítasz és legyőzhetetlenné váltál!
Már tudod, hogy a fájdalom nem azért jön, hogy leterítsen.
Hanem, hogy különleges erővel ruházzon fel.
Már tudod, hogy akik elbántak veled, valójában nem vesztessé akartak tenni, hanem ők hozták a legnagyobb ajándékokat!
Ebben a szakaszban már nem is lesz ellenséged!
Megszűnik a gyilkos harc és a menekülés.
Míg az első szakaszban minden erőfeszítésed arra irányult, hogy ELKERÜLD AZT A BIZONYOS ROSSZAT. EGYFOLYTÁBAN HÁTAT FORDÍTOTTÁL NEKI!
Itt MÁR NEM FÉLSZ TŐLE.
Tudod, hogy nem ellenséged, hanem a legszívhezszólóbb barátod és szövetségesed.
Nem fogod azért keresni!
Meg várni sem fogod!
De mikor ő eljön hozzád és meglátogat, már nem szaladsz el előle.
Nem fogod szeretni, nem fogod szeretni úgy. Legalábbis az elején.
Mikor jön, hogy megint elvegyen, kicsit összeszorul majd a gyomrod.
Vérrel fogsz verejtékezni, mert még a mesterek is félnek és vérrel verejtékeznek, mikor látják, hogy jön.
De nem fogsz többé rettegni.
Olyan lesz, mintha élve át kellene menned a lángoló tűzön.
Először lesz a legnehezebb, magadtól soha nem akarnád megtenni az első lépést, mások fognak belelökni!
Furcsa érzés lesz, először, mikor látod, hogy nem pusztított el. Nem haltál bele. Fájt. Érezted a fájdalmat, de különös módon a fájdalom legelviselhetetlenebb pontjánál valami átfordult, és nem haltál bele!
Sőt! Mikor kijössz a tűzből, nem ismersz magadra!
Látni kezdesz, érteni kezdesz, erőd lesz, amit tényleg tudsz használni.
És minél gyakrabban meglátogat a fájdalom, te annál rutinosobb leszel.
És a fájdalom örülni kezd, hogy végre valaki nem elszalad előle, hanem elfogadja a különleges ajándékait, amit magával hozott!
És jön majd egyre gyakrabban és egyre szebbek lesznek azok az ajándékok!
Olyan tudást, látást és erőt kapsz tőle, amilyen már tényleg csak a szuperhősöknek van.
És a 3. kapu után ez már nem csak mese, hanem tényleg működik!
Belelátsz emberek gondolataiba, előre megérzed a veszélyt, csak gondolsz valamire, amit nagyon szeretnél, és megkapod, az erőd meg akkora lesz, hogy képes leszel átlépni a fizika általunk ismert törvényeit.
A mesterek jönnek mennek az időben, a dimenziókban, meggyógyítják a betegeket, mindent tudnak, mindent látnak és hallanak.
AZ IGAZI MESTEREK
Mert nem mindenki az, aminek látszik!
Az igazi mesterek titka a szívükben lakozik, mivel a szíved a kulcsod az egész úton.
EZT MEG HOGY ÉRTSÜK?
Intenzív és mély érzelmi világ nélkül nem fogsz tudni az úton járni.
Az érzelmeid a kulcsok, amiket végig használni fogsz!
A vágyaid!
Amiket soha nem fogsz megtiporni és félredobni!
Végig az érzelmeid, a szíved fogod életre hívni, hogy érezhessen MINDEN EGYES SZÍVDOBBANÁSÁVAL!
A szívedhez térsz haza, és a szíved fogod gondozni, öntözni, kivirágoztatni!
Először kímélni fogod, mert arra lesz szüksége.
Aztán rá fogsz döbbenni, hogy csak úgy fog tudni visszaerősödni és téged szolgálni, ha megszelídíted a fájdalmat.
Mert amíg fél a szíved a fájdalomtól, addig csak menekülni fog és gyenge lesz!
Addig mindig csak bezárkózni akar majd és lassanként elsorvad és egyedül marad!
Az igazi mesterek a szív mesterei.
Sohasem tanítanak olyat, hogy a vágyaid csak fájdalmat hoznak, ezért szabadulj meg tőlük.
Az igazi mesterek megtanítanak arra, hogy csakis a vágyaid és szíved útját követheted! És nincs mitől félned! Nem lesz mitől félned!
Nem szeretünk, senki nem szeret.
Belemenni a tűzbe.
Nem tudjuk elhinni. Nem tudjuk elképzelni.
Mert erre vagyunk kondicionálva: a fájdalom ledönt, a veszteség pedig elvesz.
Mindenféle praktikát bedobott az ember, amióta csak ember!
Hogy a fájdalmat és a veszteséget kiiktassa!
És egyik sem jött össze.
Mert amikor a fájdalmat kidobod, kidobod magát az életet!
EGYETLEN ÚT VAN, AMI JÁRHATÓ ÉS ELŐRE VEZET!
Amikor felébredsz, és felfedezed, hogy egyáltalán nem is volt olyan szörnyű!
Az utolsókból lesznek ugyebár az elsők?
Ezt meg hogy értsük?
Szerintem, a válasz igen egyszerű és nagyszerű!
A legnagyobb fájdalmak és veszteség összezúznak minket.
Mi leszünk az utolsók. Utolsó senkik leszünk, akik áldozatként sodródnak és vesztegelnek, pusztulnak.
Ők kapták meg a LEHETŐSÉGET!
Őket látogatta meg a veszteség és a fájdalom a legnagyobb energiával!
Csak megijedtünk tőle. Mert még nem tudjuk, hogy nem ellenségünk, hanem a barátunk.
Legyenek az utolsókból elsők végre!
Lépjünk be a 2.kapun, és élvezzük az utat a 3. kapu után!
Az igazi mestereket nehezen értjük!
Amíg nem fedeztük fel a titkukat!
A titok nélkül nem fog menni!
És csalódottan fogunk elbujdosni, miután megpróbáltunk járni az úton.
Mikor látjuk, hogy az igazi mesterek nem mentik meg sem magukat, sem minket, sem a világot!
Nehéz idők járnak, úgy látom és úgy érzem.
Szeretnénk mestereket!
Akik végre legyőzik a gonoszt, a sötétet, ami pusztulást és fájdalmat hoz!
És csalódottak leszünk!
Ha arra várunk, hogy majd a mesterek vagy az ÉLET megment bennünket!
Tudjátok mire vár az ÉLET?
Elküldte hozzánk a fájdalmat és veszteséget. Elküldte hozzánk a sötétséget.
SZELIDÍTSÜK MEG!
Mert nem az ellenségünk.
Azért jön, hogy elfogadjuk az ajándékait!
Hogy olyanná tegyen minket, mint az Isten!
A 3. kapun túl már nincsenek korlátok.
Megszűnik a félelem.
Fájdalom az marad, de mi is lenne velünk nélküle???
Ő hozza majd az erőt, a felismeréseket, a megnyugvást, a belátást, a hitet, a reményt és a szeretetet!
Ez a szép és új világ, ahová tartunk.
Ez a mesterek üzenete.
A mesterek is ugyan ezt az utat járták be!
Elindultak onnan, hogy többé nem lesznek áldozatok!
Visszaszerezték az irányítást, és akkora roppant erőre tettek szert, hogy többé nem félnek áldozattá lenni. Mert ők már tudják a nagy TITKOT:
A veszteség és a fájdalom, nem az ellenségünk, hanem a legnagyobb szövetségesünk és jó barátunk!
Kicsit furcsa ugye?
Mintha visszaérkeztünk volna oda, ahonnan elindultunk?
Ne tévesszen meg!
A különbség óriási!
Indulj el az úton, menj végig rajta, menj át az össze szakaszon!
És látni fogod, hogy a különbség nem óriási, hanem egy másik emberré váltál, megtaláltad az utat vissza magadhoz, az erődhöz, vissza többiekhez, vissza az éghez.
HAZAÉRKEZTÉL!
