AVATAR
Azt hiszem, mindnyájunk egyik kedvence!
És tudjátok miért?
Mert a valóban igaz történeteket mindenki sajátjának érzi, és ismerős érzéseket ébreszt benne!
Vannak igazi vágyaink, amik összekötnek minket.
Az Avatar filmvetítésen jól elfér együtt buddhista, keresztény, ateista, jobbos, balos, közömbös, felnőtt vagy gyerek, audis meg bkv bérletes.
Mindenki egy szebb, jobb világról álmodik.
És minél többet van az álmai világában, annál jobban felborul a megszokott élete.
Már nem tudjuk, vajon melyik az igazi!
A valóságos.
Amikor egy csodálatos bolygón végre újra tudunk szaladni láb nélkül, és rátalálunk a helyre, ahol otthon érzésünk van, és egy közösség részeivé válunk.
Ahol megtanulunk repülni, és vár ránk egy csodálatos szerelem.
Vagy inkább az a valóság?
Hogy tolószékhez vagyunk láncolva, és tehetetlenül sodródunk egy durva világban, ahol az erősek győznek, a gyengék pedig elpusztulnak.
És egyszer választani kell.
Hogy hagyod, hogy a szemed láttára elpusztítsák az álmaidat, vagy megmented őket.
És csakis úgy mentheted meg őket, hogy megmented saját magadat.
Felvállalod aki vagy.
Ahova tartozni akarsz.
És Te, aki szégyenletesen magadra hagytad és elárultad a saját belső világodat, elindulsz, hogy megkeresd Toruk Makto-t, a hatalmas szárnyas lényt, amikor már senki nem hisz benned.
Aztán rápattansz, és meglovagolod az erődet.
És ismerős lesz az érzés.
Mert belül mindig tudtad, hogy sokkal erősebb vagy, mint gondoltad.
És csatát nyersz a tieidért.
Csakis önmagadért.
Az álmaidért, a saját világodét.
Szeretjük a történetet.
Rólunk szól. Mindnyájunkról.
