A vegateriánizmus mint csapda?

Vajon mióta beszélhetünk vegateriánizmusról Európában, mióta vegateriánus mondjuk a magyar?

50 évvel ezelőtt valószínűleg 10 emberből talán egy tudta volna a kifejezést értelmezni, mivel a magyar nép mindig is tartott és fogyasztott haszonállatokat.

Mégis a vegateriánizmus egyre erőteljesebb előretörése figyelhető meg Európában legalábbis mindenképp.

Vajon hol keressük ennek az okát, vajon véletlen-e a húsevés népszérűtlenítése?

  1. A globalizmus előretörésével a falusi gazdaságokat és állattartást felváltotta a nagyüzemi állattenyésztés, ami az technika fejlődésével, már inkább hasonlít állatcsináláshoz, vagy állatkínzáshoz. Sokan vannak, akiket elriaszt, és joggal felháborít az állatok ilyen jellegű tenyésztése, és emiatt távolodnak el az állatok fogyasztásától. Miközben a fogyasztói társadalom egyre mohóbb és pazarlóbb, megfigyelhetünk egy bizonyos tudatosodást, ahol megértettük, hogy azzá válunk, amit megeszünk. Sokaknak nincs kedve iszonyatos körülmények között tartott, agyonkínzott, vegyszerekkel ás tápszerekkel, mesterségesen felgyorsított növekedésű állatok fogyasztására, és érezzük is, hogy megbetegszünk tőle. Visszatérőben vannak a kistermelők, a vidéki parasztgazdák, de ma még drágán és nehezen juthatunk rendes, normális állati hústermékekhez. Akkor ne együnk többet húst? Sajnos a növénytermesztés helyzete is hasonló problémákkal küzd, vegyszerek, gén kezelt, kémcsőben növelt zöldségek, gyümölcs és gabona mindenhol. Akkor mit együnk? Szokjunk le a növényevésről is? Láthatjuk, hogy a választ, a megoldást a problémára máshol kell keressük.
  2. Szóval ne együnk húst, mondják a vegateriánusok, és sugallja mindenhonnan a média. Ne tartsuk haszonállatot, mert csak “telefingják a levegőnket, teleszarják a környezetünket és károsítják a természetet”. Bocsánat, ma láttam egy a vegateriánizmust népszerűsítő kisfilmet, szóról-szóra idéztem. Védjük meg a környezetet és a természetet a haszonállatoktól? Nekem ez kicsit morbidnak tűnik. Ne együnk egyáltalán húst? Miközben a magyar ember haszonállatokat tartott és fogyasztott mióta létezik? Egyre erősebb nyomás van rajtunk: nem kell nekünk az a sok hús!

Na nézzük akkor mit csinál az a sok hús! És most arról a húsról beszélek, amit apáink ettek, nem a Lidl-ös csirkéről, mert bevallom abból én is ritkán fogyasztok.

Tudtátok, hogy a hús evésnek van egy energiája?

Mindennek van energiája, amit elfogyasztunk, és azzá válunk, amit megettünk, hallottátok már ugye?

Ez most nem egy tudományos tényfeltáró írás, inkább analógiák, el-gondolkozások, amit mindenki magának tovább vezethet.

A hús bizonyos energiákat szabadít fel bennünk. Vannak agresszív ragadozók, ők mindig húsevők, vagy alapvetően inkább húsevők. És vannak növényevők, ők nem vadásznak, hanem gyűjtögetnek, és kevésbé agresszívabbak.

A húsevés növeli bennünk az agressziót, a harci szellemet, az egót.. Jujj, itt mindjárt fel is szisszenünk….mintha ezek  negatív dolgok lennének. El akarják velünk hitetni. Hogy rosszak.

Pedig csak a túlzott és rosszul levezetett agresszió és harci vágy kerülendő, és van egy egészséges mértékű agresszió, ami az életben maradásunkhoz és egészséges kapcsolati mintáinkhoz szükségesek.

Vannak emberek, akik kívánják a húst, másoknak nem esik jól, érzik, hogy nincs rá szükségük.

Többféle elmélet  született arról, hogy mi lehet a tudományos alapja a különbözőségnek, például van aki szerint vércsoport függő vagy az ajurvédában például alkat/tipus függő.

Kutatjuk, miért jó az egyiknek a hús, míg a másik gyengül tőle és megbetegszik.

A hús nehezebben emészthető, lassabban szívódik fel, és tipikusan akkor van rá szükségünk, mikor nehéz, nagy energiájú, aktívabb tevékenységeket folytatunk, fizikai munkát végzünk, sportolunk, vagy harcolunk. Amikor viszont befele fordulunk, elmélyülni, tisztulni, befogadni, átszellemülni vágyunk, akkor meg böjtölünk és nem fogyasztunk húst.

Ez két külön energia, a kínai azt mondja, yin és yang. A yin a passzivitás, a tolerancia, a lassulás, az elfogadás, az intuíció, érzékenység, az empátia energiája – most a tömörség kedvéért leegyszerűsítve -, tipikusan az éjjel, a hold, a nő energiája.

A Yang pedig az erő, az aktivitás, a gyorsaság, az akarat, az ego, a dominancia, a harc, a teremtés, az irányítás, az agresszió energiája, amit a nappalhoz, a naphoz, a férfihoz társítanak.

Mindenkiben van valamennyi mindkét energiából, de a klasszikus nő inkább yin, a férfi pedig yang.

Így egészítik ki egymást, és születik meg bennünk és köztünk a harmónia, a rend.

A hús fogyasztása pedig valamiképpen analógiában van a yang, férfias energiával.

Érdekesnek találom, hogy a vegateriánizmus a globalizációval együtt került be a kultúránkba. És jött vele a nemek összemosódása. Ma nem divat a klasszikus férfi energia, a szerepek egyre felcserélhetőbbé lesznek, és egyre több az erős szingli nő, aki elkeseredetten kutat egy “tökös pasi” után. Ma nem elfogadott az agresszió, hanem toleránsnak kell lenni.

Kiveszőben van a yang energia. A férfiak klubokat alakítanak, hogy azon gondolkodjanak, vajon mit jelent férfinek lenni, mert lassan már maguk sem tudják.

És ahol már nincsen férfi, ott nem lesz többet nő sem, gyermek sem, család sem, és nemzet sem. .

Én azt mondom, legyenek húsevők, és nem húsevők. Együnk húst is meg növényt is. Mindenki érzi magában, kell-e neki a hús, de a húsevésről társadalmilag leállni egy csapda lenne, ami a férfi és női energiák felborulásához,  az emberek elnőiesedéséhez vezetne.

Tartsuk tiszteletben egymás nézőpontjait, szükségleteit, és fogadjuk el, hogy különbözőek vagyunk. Így vagyunk együtt egészek. Húsevők és nem húsevők. 🙂

 

 

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .