Egy kiváló módszer, ami nagyban megkönnyíti majd az életedet
Azt hiszem ennek köszönhetem a legtöbbet. És ez mentett ki az érzelmek kavarta mélypontokból és viharokból.
A MÖGÉ LÁTÁS képessége.
Enélkül nagyon nehéz lesz, még az is előfordulhat, hogy lehetetlen.
Szerintem ez valahogy velem született, de tanulható.
Hogy mindenben próbálsz meglátni egy üzenetet, egy leckét, egy tanulságot.
Mindig próbálod magadból kihozni a legjobbat, felteszed a kérdéseidet, és keresed a történések mögött a válaszaidat.
Mert mindenben van mindig egy üzenet számodra.
És a saját utadat járni, nem mindig arról szól, hogy csupa szép érzelmeket élsz át.
És néha a legszebb pillanatok, mikor benne vagy, inkább elszörnyisztőnek tűnnek.
De mikor később majd visszanézel, azt veszed észre, hogy pont erre volt szükséged. És a sötét alagúton át vezetet az út ki a virágos rétre.
Szokásoddá válik, hogy megtanulod látni a nagy egészet, és látod majd, hogy semmi nem történt véletlenül.
Felfedezed, hogy nincs olyan, hogy kerülő út. És nem létezik rossz döntés.
Mert minden téged szolgál.
Ha megtanulod belőle a leckét.
És abbahagyod azt is, hogy megítéld magadat.
Mert néha pont az kell, hogy eltávolodj egy kicsit magadtól. Hogy érezd, milyen, mikor magadra hagyod magadat.
Ismeritek ugye ti is? Néha pont akkor döbbenünk rá, mennyire fontos volt valami számunkra, mikor elveszítettük.
Ilyen az emberi természetünk. És nincs is vele semmi baj.
Kell az tél, hogy sóvárogva várjuk már a tavaszt, és tudjunk majd örülni a nyárnak.
És néha meg kell égessük a kezünket. Hogy tudjuk, mi az, amit többet már nem akarunk.
Mindegy, hogy balra megyünk, vagy jobbra. Mindenhol élmények várnak ránk és tapasztalatok.
A szépek feltöltenek, a kevésbé kellemesekből meg tanulunk.
Mindkettő ugyan olyan fontos.
És ez tök jó, hogy már nem stresszelünk annyit.
Mert utólag mindig belátjuk, ha igazán igyekszünk, hogy tökéletesen jól alakult minden.
Sőt! Innentől minden nap tökéletesen jól alakul!
És ez nem pozitív gondolkodás.
Hogy AZT mondogatjuk magunknak.
Hanem, ha elsajátítjuk a mögélátás képességét, gyakran lesz olyan érzésünk, hogy húhaaa, azta…és tényleg!
És megköszönjük utólag, hogy nem jött össze, amit akartunk.
És lesz olyan, hogy örülünk, hogy nem kellettünk bélának. Mert józsival nem találkoztunk volna….sorolhatnánk ugye?
És egy idő elteltével megtanulunk az életre hagyatkozni.
És még a legnagyobb káoszban is békésen szendergünk. És kíváncsian várjuk, hogy milyen jó fog ebből kisülni.
Jó élmény, vagy fontos tapasztalat?
Inkább a jó élményre bazírozunk 🙂
De túléljük a leckét is. Mert vígasztal a tudat, hogy nem elbánt velünk az élet. Csak tanítani akart valamit.
És nem nézegetjük többet magunkat, és nem hasonlítgatjuk másokhoz.
Mert ez a mi utunk. És nekünk a saját megtapasztalásainkra van szükségünk.
És néha pont akkor vagyunk az utunkon, mikor elszaródik, mikor felsülünk, mikor nincs kedvünk, mikor lusták vagyunk, mikor tobább görgetünk, mikor kétkedünk és bizalmatlanok vagyunk.
És néha pont akkor közeledünk igazi önmagunkhoz a legjobban, mikor látszólag távolodunk.
