A lelkitárs keresés útvesztőjében

A lelkitárs keresés útvesztőjében
Nem mindenkit foglalkoztat ez a téma, de azért úgy látom, sokakat.
És bár sok nagyon okos dolgot összeolvasgattam e témában, inkább a saját tapasztalataim írom most le, anélkül, hogy nagyon személyeskedőbe átmennék.
Óhhh. sokan…keressük az igazit.
Lelkünk másik felét.
A spiris körökben van már erre spéci szakkifejezés is.
Az ikerlángom. Akivel majd tökéletesen kiegészítjük egymást és fantasztikus harmóniát élünk meg.
Biztos van ilyen is! 🙂
Én többnyire inkább azt látom, hogy nincs. Addig nincs. Amíg ebbe kapaszkodunk.
És az a rossz hírem van, hogy minék inkább vágyunk erre, és akarjuk. Annál valószínűbb, hogy egyszer, talán még korábbi életünkben valamilyen komoly párkapcsolati traumát éltünk meg.
És minél nagyobb a vágy, hogy végre tartozzunk valakihez, annál biztosabb, hogy egyszer csúnyán elhagytak. És nagyon szenvedünk bent. Még mindig nagyon fáj.
Azért csak keressük azt az igazit! Hajrá!
El is fog jönni. Mert van olyan, hogy lélektárs. Akivel már volt dolgunk korábban is.
És az élet úgy fogja rendezni, hogy visszajöjjön.
És megtörténjen megint minden ugyan úgy.
Eljön majd a társad ne aggódj! És, ha tényleg volt ilyen, elsöprő erővel felébrednek majd újra az érzelmek. És felszakadnak a sebek.
Bele fog vinni a traumádba. Begyógyítja majd a sebeid.
Ha te is igazán akarod.
Ha legutóbb becsapott. Most is befog. Ha elhagyott. Most is elhagy majd.
Kicsinál totál.
De most lehet más vége is. És a gyógyulás lehetőségét ajándékozza majd neked.
Ha kész vagy kiüríteni a kelyhedet.
Szóval, ha megtaláltad a lelkitársad, kapaszkodj meg!
Tele van a világ ezekkel a rózsaszínű idióta történetekkel, és sokan csak várnak. Hogy fenemód nekik nincs ilyen.
Van, akinek tényleg van. Mert valószínűleg ő már készen állt rá. És lehet épp más dolgokon dolgozik. Más karmát dolgozik le éppen. Lehet, neki beteg a gyereke, vagy állandóan anyagi problémái vannak. Vagy épp pihenő fázisban van.
Ha neked nincs. És őrjítően vágysz már rá. Vagy épp menekülsz előle. Akkor lesz. Valaki. Aki felszínre hozza a traumád. A traumáid.
És megtanít rá. Hogy nincs ilyen, hogy igazi. Vagy, ha van is. Nem egy.
Több lelkitársunk is van. És mindenki hoz, tanít valamit.
És az igazán közeli társaink, a legnagyobb tanítóink hozzák a legtöbb gyötrelmes fájdalmat is.
Ha félénk vagy mondjuk, és nehezen konfrontálódsz. Jön majd valaki, aki érzelmileg zsarol, fenyeget, bűntudatot kelt benned. És minél nagyobb benned a félelem, annál durvábban nyomja majd. Ő lesz életed legdurvább megrontója. Vagy nem? Lehet, hogy ez a gonosz disznó épp az egyik legközelibb lelkitársad?
Éreztél már ilyet?
Hogy érzed, hogy dolgod van vele?
És nem futamodhatsz meg?
Valami húz hozzá?
Miközben dobálja rád a szart?
És ingázol?
Erőből lenyomod, hogy erre már nincs szükséged? Mert te ennél többet érdemelsz. Jaja… aztán mégis újra és újra visszaesel. A másik szélsőségbe. Hogy ő az ikerlángod. És csak ki kell várni. Meg el kell engedni.
Hát nekem egyik sem hozott megoldást.
Csak az.
Hogy hagytam, hogy tükröt tartson.
És felszínre hozza a fájdalmaim.
Hogy megértsem, én is felelős vagyok a történetemért. Hogy megértsem, hogy sosem voltam áldozat. Igen, okoztak fájdalmat. De én is okoztam másoknak.
És már nem ítélem meg sem saját magam, sem a másikat.
Amikor hagyod, hogy a másik felszínre hozza a traumád, megismered a saját történeted. Emlékezni fogsz. Hogy ki is vagy te. És mi történt veled. Meg azzal a másikkal. Lepereg majd, mint egy film. És te csak nézed az idő távlatából.
Kicsit kívülálló leszel. És látod azt is, mit élt meg közben a másik is.
Mi vezetett oda. Milyen törések mindkét oldalról.
És már talán nem is fogsz olyan haragot érezni. Inkább együttérzést.
És szeretnéd kijavítani. Ami akkor rosszul sült el.
És rájössz, hogy most pont erre kaptál általa lehetőséget.
És megbocsátod, hogy becsaptak. Elengeded a neheztelést. Vagy, ha elhagytak. Hagyod, hogy újra megtörténjen.
De nem úgy engeded el, hogy közben várod, mikor jön vissza. És nem is úgy, hogy hülye köcsög. Többet velem ezt nem csinálod meg. Mert én már fel vagyok világosulva. És be fogom vonzani a fenemód nagy bódogságot…
Hanem úgy, hogy begyógyítod a sebeiteket. Elfogadod a másikat olyannak, amilyen. Hogy akkor, csak ennyit tudott adni, és most sem változott semmi.
A gyógyulás lényege nem az, hogy megváltozunk. Hanem, hogy elfogadjuk a valóságot a maga teljességében. Nem beletörünk. Nem lefojtjuk. És nem maradunk benne feltétlenül. De máshogy tekintünk már rá vissza.
Ha el akart menni, meg fog minket tanítani arra, hogy az élet nem áll meg nélküle. És a boldogság lényege nem az, hogy várunk az igazira.
Szóval az igazi, lehet pont azt akarja veled megértetni, hogy nincs olyan, hogy igazi.
Mindenki ajándékoz magából valamit. Van, aki többet, más kevesebbet. Csak fokozatok vannak. És az, hogy tudsz-e örülni neki. Hogy be tudod-e habzsolni a sok kis boldog pillanatot. Vagy magányosan keseregsz, az igazira vágyva, elutasítva az életet.
Mindenkinek más a története. Más élmények érték, más szakaszban van, más dolgokat kell megélnie, megtanulnia, kijavítania, jóvá tennie.
És a fejlődés talán csak ennyi. Hagyni, hogy felszínre hozza az élet. A sok segítővel, akit küld.
Nem baj, ha nem dobódsz fel tőle annyira. Nem feltétlenül az az igazi lélektársad. Aki csupa édes örömöt hoz. 🙂
Nyugodtan vágjál bele a kalandba. Legyél kíváncsi.
Utazz le magadba. A múltadba. A múltatokba.
Olyan lesz, mint egy klassz mozi.
Néha sírunk, néha izgulunk, máskor meg jól szórakozunk.
Neked mi a történeted?
Ismered a történeted?
Vagy csak úgy hiszed?
Sodródsz, vagy tudod honnan jössz, és hová mész?
Vannak azért olyan iránymutató félék. És van gáz pedál is, meg fék is.
Te vagy a sofőr.
Ez tök jó.
Magadnak irányítasz mindent.
Eldöntheted, mikor gyorsítasz, mikor fékezel, vagy félreállsz szuszogni egyet, és gyönyörködsz a tájban.
Nincs kényszer. Csak lehetőségek.
Hogy menni akarsz előre, és új tájakat felfedezni magadban.
Vagy nyomi kedved van, és szüttyögsz.
Vagy épp élvezed ott, ahol vagy. És egész jól élvezhető a kilátás, meg optimális a sebesség.
Szabad vagy.
Te irányítasz mindent! 🙂
És szép lassan rákapsz az ízére! Türelmesebb leszel. Igen. Van olyan, hogy nyomi vagy. Néha alagút van. Máskor meg repesztünk.
És így van ez a többiekkel is. Mindenki a saját tempójában.
Lesz, akivel összefutunk egy pihenőben, és együtt depizünk, vagy együtt megeszünk egy príma szendvicset. Lehet felvesszük egy időre. Vagy együtt nyomjuk a gázt. Mert ő is pont arra tart, amerre mi, és nagyon fasza út lesz vele. Aztán, lehet valaki ki akar szállni.Hadd szálljon. Jön egy hülye BMW-s, lenyom. És fékezünk. Jövünk-megyünk. Ennyi.
Meg kell tanulni utazgatni 🙂
És kíváncsinak lenni. Hogy mit ajándékozott nekünk az útitársunk. És nyitottnak maradni. Mert mindig jönnek újabbak is. Amikor csak akarjuk 🙂

Csak rajtunk múlik. Gyorsítunk, vagy lassítunk, befordulunk, vagy kifordulunk, érdeklődünk, vagy nem érdeklődünk, egyedül élvezzük az utazást, vagy társaságra vágyunk. 🙂

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .