Ez itt béla. Béla csodálatos harmóniában van önmagával és a világgal.
Most ez komoly????
Tökre nem úgy néz ki béla!
Tündérke!
Nem tudtál volna feltölteni valami normális képet?
Mégis…hol itt a harmónia?
Tudtam volna! Csak nem akartam.
Mert a harmónia nem azt jelenti, hogy mindig, minden szép és nyugodt, és csicseregnek körülötted a madarak.
Bát én imádom!
Inkább azt, hogy szerves egység van felépülőben.
És sosem kész. A harmónia nem olyan, mint egy szekrény, amit betettünk a helyére.
Hanem mindig megteremtjük.
Létrehozzuk.
Azzal, hogy egységben, összhangban vagyunk saját magunkkal, a külvilággal.
Összekapcsolódunk a valósággal, ami mindössze az adott pillanat.
Azaz folyton változnak a körülmények.
Alkalmazni kell a harmóniát.
Azaz fárasztó, melós projekt.
Főleg az elején.
Szóval a harmónia nem olyan. Hogy leülök csukott szemmel…aztán gyere már lelki béke, nincs időm tovább várni!
Nem olyan. Hogy édes békességben szendergek egész nap.
Semmi nem bosszant, könnyedén megoldok mindent…és minden happy…és végre nem fáj semmi!
Ujjéé…szoktuk ugye így gondolni?
Folyton ezt keressük!
Hát nem mondom, hogy visszadobnám.
De ez kb olyan lenne, mintha meg akarnánk állítani az életet.
Mint amikor filmezel, jön egy szép jelenet, és rányomsz a pillanatkapcsolóra. Állj!
Ez tök szép! Hadd nézegessem még egy kicsit.
Igen. Ez feltölt. És kell is. És ez is harmónia.
A harmónia naposabbik oldala.
De nem nézegethetünk egész nap egy kimerevített képet ugye?
Az élet tovább ment, mi meg ott ragadtunk a múltban. Lehet, volt már egy csomó nem fogadott hívásunk, vagy lekéstünk egy megbeszélésről.
Csak kíváncsiak vagyunk a film többi részére is, nem?
Lehet, lesz még sírós jelenet, vagy izgulós. De mégis csak hülyén éreznénk magunkat, hogy csak azt az egy jelenetet bámuljuk órák óta.
Meg idővel már unalmas is kezdene lenni. Nem is élveznénk már annyira. Mert nem valóságos. Mert a valóság tovább ment. Mi meg a múltban megrekedve szüttyögünk.
Átjön a szomszéd. Mi meg bámuljuk popcorn-nal a kimerevített képet.
Ugye kínos lenne?
Hát, pedig pont ilyenek vagyunk.
Mikor mindig csak a nyugalmat, meg a szép és élvezetes dolgokat kajtatjuk az életben.
És azt hisszük. Akkor voltunk harmóniában.
Akkor is! És tényleg jó volt.
De nem csak akkor.
Az is harmónia.
Mikor meghozol egy jó, de fájdalmas döntést, egységben a saját értékrendeddel, és szívsz. És sírsz.
Az is harmónia, mikor keményen dolgozol, és elalszol a kanapéra roskadva munka után, hogy életre hívd a vágyaidat.
Az is harmónia, mikor főzöl, mosol, gettózol egész nap, és gondoskodsz a tieidről. Miközben a szingli barátnőd jógázik, meditál, és kicsattanó formában van. Te meg kevésbé látványosan.
Az is harmónia. Mikor nemet mondasz, és kizárod az életedből azokat, akik le akarnak téríteni az utadról.
Meg az is. Mikor ősszetörve elengedsz valakit, aki el akar menni.
Sőt! Dühös is lehetsz néha! A harmónia nem egyenlő a nyugalommal. Jézus pl. dühében kipaterolta a templomból az árusokat a templomból. Akik piacot csináltak Isten házából.
Szóval az élet minden egyes pillanata harmónia. Ha önmagaddal egységben éled meg.
És a jó hír. Hogy ahogy nő a bölcsességed, nő az erőd is.
És lassanként megszületik.
Az a bizonyos “statikusabb” harmónia is.
Nagyobb mélypontok, drámák és törések nélkül.
És lehet Hogy vannak, akik olyan magas szinten vannak.
Hogy már minden leckét megtanultak. Minden tapasztaláson keresztül mentek.
És úgy élnek itt köztünk. Tökéletes nyugvó állapotban.
Hogy tényleg nincs szükségük se társra, se otthonra, se pénzre.
Csak azért születtek le, hogy minket tanítsanak
Lehet. Hogy vannak. Bár én még nem találkoztam velük. Csak olyanokkal. Akik azt hitték magukról.
De a számszerűleges esélye annak. Hogy te vagy az az egy a tízmillióból.
Hát az elég kicsi.
Úgyhogy én magam részéről úton vagyok a teljes harmónia felé, úgy, hogy igyekszem egyre jobban összhangba kerülni a saját benső énemmel, a többiekkel, a földdel, és az éggel.
Dinamikus harmóniában.
Simán belefér minden együtt:
Lelkesedés és csalódottság, öröm és szomorúság, fáradtság és kipihentség, test és lélek, düh és nyugalom, akció és kivárás…
Nem kell mindig csak a napos oldal, hadd forogjon tovább ez a bolygó!
