A kutyus, aki megmentette az életemet

Ő itt Bodza.
Ő mentette meg az életemet.
Ő vezetett vissza saját magamhoz.
Úgy néz ki, mint egy kutya.
Pedig egy angyal! 🙂
Mennyország Projekt nincs állatok nélkül.
Nekem kutyáim vannak, és csak róluk írhatok.
Neked vannak állataid?
Manapság széthullanak a családok, a kapcsolatok, de egyre több embernek van kutyája.
Mert ők tudnak valamit, amit mi egyre jobban elveszítünk.
Ők éreznek.
És ettől roppant sebezhetőek lesznek.
Ki vannak szolgáltatva kényünknek-kedvünknek.
Így vannak kódolva.
Hogy hűségesek. Hogy elfogadnak. A kutyád nem kritizál.
Nem variál.
Nem lesz olyan, hogy egyszer csak hirtelen úgy dönt, hogy ez már neki nem fér bele. Hogy nem ért veled egyet bizonyos kérdésekbe.
Ők nem bonyolítanak. Csak éreznek. Nem érdeklik őket az elméletek.
Nekik nem tudsz hazudni.
Bodza nem eszik, ha nincs jó kedvem.
Egyszerűen csak hozza a játékát és piszkál. Hogy játsszunk.
És, ha lerázom, nem eszik.
Az idegeimre megy ezzel.
Hiába mondom neki, hogy semmi vész, és túl leszünk rajta.
Nem eszik. Addig nem.
Mert hiába mondom, hogy semmi gond. Érzi. Hogy nem vagyok jól.
És addig szorong.
Kénytelen vagyok jobban lenni. Mert aggódok érte.
Úgyhogy lenyugtatom magunkat. Megsimogatom magunkat.
Bodza mindig tükröt tart.
Nem úgy, hogy beszól. Csak jelez. Mikor én sem veszem észre, hogy már megint le akartam fojtani valamit.
És, amikor végre eszik. Már mindketten jól vagyunk.
Megtanított arra, hogy úgy tudok róla jól gondoskodni, ha magamról is gondoskodom.
Visszavezet az érzéseimhez.
Magamhoz.
A kutyák sosem rohannak valami fontos dolgot elintézni.
Csak veled vannak.
Esznek, játszanak, odabújnak, azt akarják, hogy simogasd őket.
Persze van sok különlegesen képzett kutya, akik különböző szolgálatokat végeznek értünk.
De nem ezért szeretjük ma őket ennyire.
Hanem, mert pont azt tudják, ami nekünk annyira nehezen megy. És néha annyira hiányzik.
Ők gyógyítanak minket.
Nagyon erősek.
És soha nem gondolják meg magukat.
Eltántoríthatatlanok.
Miközben annyira kiszolgáltatottak.
Szét tudnék ütni mindenkit, aki bánt egy állatot. És csodálok mindenkit, aki főállásban kutyákat ment. Ez nagyszerű hivatás.
De a kutyák sosem mentik meg magukat…
A kutyák szerintem nem sajnálják, hogy ők kutyának születtek.
Nem gyártanak elméleteket.
Mivel ők éreznek. Nekik csak jelen van.
A kutyáimnak nem mondhatom, hogy holnap veszünk jutifalit megint, mert elfogyott. Egyből rohannak a konyhaszekrényhez. Nem azért, mert nem értik a holnap szót. Az enyém szerintem mindent megértenek. Egyszerűen csak nem tudják értelmezni.
Mert számukra olyan nincs.
Csak most van. És az, hogy feltétel nélkül szeretnek.